A szerelem mindig aktuális téma mivel az ember bárhol lehet szerelmes, akárhány éves. A szerelem létünk egyik legfontosabb feltétele. A szerelem történelmi kortól független. Nincsenek szabályai, hogy hogyan, mikor és mit kell szeretni.
A Csárdáskirálynő (Szilvia) közismert operett, amelyet többször is színpadra állítottak a Kaunas-i Állami Zenei Színházban. A közönség már tudja, miről szól és hogy mire számítson. Ezúttal a "Szilvia" címet viselő produkcióban az volt a célunk, hogy más módon adjuk elő a csárdáskirálynő történetét és váratlan percekkel ajándékozzuk meg a nézőket. Hiszen, ha egy könyvet többször olvasunk el, minden alkalommal más élmény ér minket. Élettapasztalatunk bonyolult összessége nyer kifejezést a látványban. Ebben a produkcióban arra törekszünk, hogy minél érzékletesebben ábrázoljuk a főszereplők életkörülményeit, hiszen ezek - mivel foglalkozunk, kivel vagyunk kapcsolatban, hol élünk - nagyon meghatározóak mindannyiunk életében. Nemcsak az operett hőseinek életét szeretnénk bemutatni, hanem lehetőséget kínálunk arra is, hogy betekintést nyújtsunk abba a társadalomba, amelyben éltek. Új szereplők és új kis történetek születnek. A jelenetek, akárcsak a való életben, itt sem egy-dimenziósok. A középpontban egy szerelmespár áll, mögöttük egy öregúr újságot olvas, míg távolabb tucatnyi ember éppen munkába siet. Minden a fókuszponton múlik. Ilyen a mi “Szilviánk”, teli látható és láthatatlan hősökkel, kik mind a szerelemért harcolnak 1935 dinamikus világában.
Rūta Bunikytė színpadi rendező és művészeti vezető a litván színházi élet egyik leghíresebb és legtermékenyebb fiatal alkotója. A musicalek királynőjének nevezik, de a színpadi művészet számos más formájával is dolgozik. Nem számít, mikor íródott a darab, számára sokkal fontosabb, hogy a témája releváns-e a mai társadalom számára.
"A rendezés számomra szakma. Nem társadalmi szerep vagy megfelelő titulus. Tudomány, művészet és mesterség egyben. A színházi rendező szak elvégzését követően szakmai életemet az interdiszciplinális keresésnek szenteltem. A színház és más művészeti formák közötti együttműködés a fő alkotói játszóterem. 2012 óta rendezek zenés színházi előadásokat. Minden egyes munkámmal arra törekszem, hogy még magasabbra tegyem a lécet saját magam számára – mindig ez határozza meg az alkotói folyamatomat. Úgy hiszem, hogy a színházművészet egyedülálló jellege más ambiciózus és nem hagyományos művészeti formákra is kiterjedhet. Számomra a rendezés egy küldetés, egy ötlet architektúrája. A legfontosabb, hogy ambiciózusak maradjunk, és megtaláljuk a megfelelő művészi kifejezést" – mondja Rūta Bunikytė.
A “Csárdáskirálynő" volt a rendező alkotói pályájának harmadik operettje és az első rendezése a Kaunas-i Állami Zenés Színházban.
