Megszületni isteni ajándék, hát még akkor, ha az emberfia egy szőlőszemből születik. Kálmán és Boriska mindketten szőlőszemből születnek, az egyik királyi palotában, a másik egy szegény viskóban lát napvilágot. Testvéries és szerelmetes kapcsolatukra ezer veszély leselkedik. Felismerni és megharcolni a rendkívüli élet küldetését és egyediségét nem könnyű feladat. A mese a szőlő- és szüret-szokáskör tárgyi elemeit használja fel a meseelőadásban, - szőlőkarók, szőlőprés, kapa. A díszletet a vászon, a kékfestő és nemez textíliák jellemzik. A népi mondókák, a népi bölcsességben gyökerező hit, bölcsesség és humor, a palóc nyelv ékes szókincse és az élő népzene egy léleknyitogató közegbe hívja be a nézőt. A bábos népmese közreműködést kínál fel a közönségnek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Szőlőszem Kálmán mesét a rimaszombati B.Kovács István muzeológus gyűjtése alapján írta a mesemondó.
Écsi Gyöngyi (Vágsellye, 1965. december 26. –) lelkész, népdalénekes, -gyűjtő, bábszínész.
Vágsellyén járt alapiskolába, majd a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban érettségizett. 5 évet a pozsonyi Comenius Egyetemen újságíró szakon tanult, de nem államvizsgázott le. A gömöri Berzétén, ahol népdalkört alapított (Berkő), és Kőrösben élt és gyűjtött 7 évet, majd jelentkezett a komáromi református Calvin János Teológiai Akadémiára. A végzés után lelkészként működik Hetényben, ahol ugyancsak énekkart és gyermek bábcsoportot vezet.
Előadóművészként bejárta egész Európát és a tengerentúlt. Népzenei gyűjtéseit egyetemistaként kezdte a Zoborvidéken Ág Tibor népzenekutató mellett, majd a Felső-Gömörben folytatta. Iskolái néptánccsoportjában táncolt, majd énekes szólistája lett a pozsonyi Ifjú Sziveknek, a Ghymes együttesnek, a bécsi Kaláris zenekarnak és a nemzetközi Vents’d Est (Keleti Szél) világzenei együttesnek. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa.
