„1943. január 13-án a Don-kanyarban elkezdett lefelé görögni az a szikla, amellyel a magyar hadsereg sziszüphoszi sorsa elvégeztetett… Hatvanezer ember fagyott meg ott, abban az aknatűzben, a jeges szélben, a hóban… A Tóték nem róluk szól, vagy nemcsak róluk, sőt, talán egészen másról, de én írás közben mindig rájuk gondoltam – írja Örkény a Tóték előszavában. Ez az a gondolat, ami a beregszászi előadásnak is kiindulópontja volt.
Egyben ez teszi különlegessé is Vidnyánszky Attila rendezését, amelyről 2004-es bemutatója után azt írták: nem egy valamikori háborúról, vagy általában a háborúról szól, hanem konkrétan a második világégést idézi meg, Örkény szellemében.
Az elmúlt 18 év alatt sok minden változott a világban, ami direkt utalások nélkül is rímel a kiszolgáltatottak tragikomédiájára – ahogy az író nevezte a Tótékat. Napjainkban, sajnos egy újabb jelentésréteg épült rá a darab alaphelyzetére, hisz szereplőinek életébe lehetetlen nem belelátni a jelenleg dúló orosz-ukrán háború tragédiáját.
Ennek tükrében máshogy szólnak a katonadalok, másként tekintünk a rossz híreket nem továbbító postás figurájára, s persze az őrnagyra is.
Vidnyánszky Attila (Beregszász, Ukrajna, 1964. március 8. –) Kossuth- és Jászai Mari-díjas kárpátaljai származású magyar színházi rendező, filmrendező, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) alapítója. Munkássága során sajátos, a naturalista-realista színházi hagyományokkal és a polgári színház esztétikájával is szembehelyezkedő, különleges színpadi nyelvet hozott létre, melyet ő a „költői színház” terminussal határoz meg.
1985-ben bölcsészdiplomát szerzett az Ungvári Állami Egyetemen, magyar–történelem szakon. 1992-ben rendezői diplomát szerzett a Kijevi Állami Karpenko-Karij Színház- és Filmművészeti Egyetemen, emellett 1990-től egészen 1997-ig színészmesterséget oktatott az intézményben.
1992-ben alapító igazgatója volt a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak, melynek 1993-ban művészeti vezetője lett, napjainkban pedig főrendezőként segíti a színház munkáját. Magyarországon 1999-től állított színpadra darabokat. 2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház vezető rendezője volt. 2006 januárjától a debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője, 2007 áprilisától ugyanitt megbízott igazgató 2013-ig. 2013 óta a budapesti Nemzeti Színház igazgatója.
2011-től a Kaposvári Egyetem címzetes egyetemi tanára, 2013–2020 között művészeti rektorhelyettese, 2012-2017 között osztályvezető tanár a színművész szakon. 2020-tól a Szent István Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán rektori megbízott.
2020. augusztus 1-től a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke.
Nős, hat gyermek édesapja.
Kezdeményezésére született meg a Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) 2014-ben. A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 90.
