A kelekótya falusi postás merő jószándéktól vezérelve nem kézbesíti a rossz híreket tartalmazó leveleket.
A falu tűzoltóparancsnokának fia, Tót Lajos a második világháborúban az orosz fronton szolgál. Levelet küld szüleinek, hogy parancsnoka, az Őrnagy két hét szabadságra érkezik Tótékhoz, hogy kipihenje a frontszolgálat fizikai és lelki megterhelését. Az egész Tót család igyekszik a becses vendég kedvében járni, elképzeléseit, szeszélyeit önfeláldozóan teljesítik. Kiszolgálják, szórakoztatják, énekelnek, sőt a végkimerülésig dobozolnak vele - nem tudván, hogy mindez hiába: fiúk már nem él, csakhogy a postás nem merte kézbesíteni a tragikus hírt tartalmazó táviratot…
Végül a kellemetlen vendég távozik, az élet visszazökken a rendes kerékvágásba - ám a család legnagyobb megrökönyödésére az Őrnagy ismét betoppan, és ismét dobozolhatnékja támad. Tót kisétál vele a kertbe, és a nagy margóvágóval négy egyforma darabba vágja. „Igaz, a percet nem jól választotta meg: lázadása már hiábavaló, elkésett, esztelen. De ebben is miért ő a hibás? Vannak boldog népek: ők a jókor lázadók. Mi a nem jókor lázadók fajtája vagyunk.”
(Örkény István: Levél a nézőhöz)
