Az eltűnt ajtó, Az elveszett szoba és A rejtett padló című triptichon szereplői kijárat nélküli terekben bolyonganak. Egy ideált keresve indultak útnak, telve álmokkal, reménnyel. Ám eltévedtek, és most rejtelmes, kísérteties labirintusban kerengnek körbe-körbe. A szereplők a valóság és a képzelet határán élnek, a természet erői vezérlik őket bizonytalan sorsuk felé. A trilógia részei különböző helyszíneken játszódnak, filmdíszletre emlékeztető környezetben.
Az eltűnt ajtó helyszíne egy szoba illetve folyosó, tele ajtókkal, amelyek egyike sem nyílik. Az elveszett szoba cselekménye egy hajókajütben játszódik, és a szereplők belső világára összpontosít. A rejtett padló pedig egy használaton kívüli étterem vendégterében játszódik, ahol természeti erők vették át az irányítást. Az epizódok közötti díszletváltás a nézők szeme láttára, az előadás részeként zajlik, mintha élőben szerkesztett filmben lennénk.
Az előadás együttműködő partnere a Belga Királyság Magyarországi Nagykövetsége (Flandria Képviselete).
Gabriela Carrizo
(1970, Córdoba, Argentína) tízéves korában kezdett el táncolni. Interdiszciplináris iskolába járt (csak ott működött kortárs tánccsoport abban az időszakban gyermekek és tizenévesek számára), amelyet Norma Raimondi vezetett, aki az iskolát később a Córdobai Balett Egyetemmé alakította. Gabriela néhány évig ebben az iskolában táncolt, első koreográfiáit is itt alkotta.
19 évesen Európába költözött, dolgozott Caroline Marcadéval és Alain Platellel (les ballets C de la B, La TristezaComplice 1997; Something on Bach, 1998), Koen Augustinians-szal (Portrait Intérieur, 1994), valamint a Needcompany-val (Images of Affection, 2001). Közben saját műveket is alkotott. Az Et tuttosara et d'ombra di caline című művével szólóban lépett fel, majd Einat Tuchmannal és LisiEstarasszal együttműködésben megalkotta Bartime című művét. A les ballets C de la B megbízásából elvállalták a Farkas című opera koreográfiáját is (2002). Gabriela szerepelt FienTroch Kid (2012) című filmjében, 2013-ban pedig a Holland Táncszínház (NDT I) felkérésére megalkotta Az eltűnt ajtó című rövid darabját, majd 2015-ben a müncheni Residenztheaterrel együttműködésben a The Land című művét.
Franck Chartier
Franck Chartier (1967, Roanne, Franciaország) tizenegy évesen kezdett táncolni. Tizenöt éves korában édesanyja a Cannes-i Rosella Hightowerbe küldte klasszikus balettet tanulni. 1986-tól '89-ig tagja volt Maurice Béjart Ballet du 20ème Siècle társulatának. A következő három évben Angelin Preljocajjal dolgozott, a Le spectre de la rose című darabban táncolt az Opéra de Paris-ban.
1994-ben Brüsszelbe költözött, hogy felléphessen Rosas Kinok című előadásában (1994), azután ott maradt, Ine Wichterich és Anne Mouselet duóiban szerepelt, valamint a Needcompany (Tres, 1995) és a Les Ballets C de la B La TristezaComplice, 1997; Iets op Bach, 1997; Farkas, 2002 előadásaiban táncolt. 2013-ban a Göteborgi Opera felkérésére megalkotta a 33 rue Vandenbranden című operát a Peeping Tom 32 rue Vandenbranden előadás alapján, és elkészítette JerômeDeschamps Marouf, savetier du Caire című vígoperájának koreográfiáját az Opéra Comique de Paris számára. A Nederlands Dans Theater felkérésére 2015-ben megrendezte Az elveszett szobát, Gabriela Carrizo Az eltűnt ajtó (2013) című darabja után másodízben együttműködve a holland tánctársulattal.
E darabbal elnyerte a rangos holland "Legszínvonalasabb táncelődás 2016" Hattyú Díjat. 2017-ben került sor A rejtett padló világbemutatójára, ez második közös munkája az NDT-vel és egyben az Adrift című trilógia utolsó rövid darabja is Az eltűnt ajtó és Az elveszett szoba mellett.
