A huszonnégy éves Veronikának látszólag mindene megvan, mégis úgy dönt egy reggel, megöli magát. Egy szanatóriumban tér magához a sikertelen kísérlet után, ahol barátokra talál, és egy skizofrén fiúban igazi társra lel. A történet főszereplője, Veronika, aki egy szép napon annyi tablettát nyel le, hogy életveszélyes helyzetbe sodorja magát. Vajon miért döntött az öngyilkosság mellett? Illetve amíg arra vár, hogy hasson a sok altató, felmerül benne egy fontos kérdés is: Tényleg annyira rossz a világ, hogy utolsó mentsvárként csak a halál marad? Veronika egy elmegyógyintézetben tér magához. Ahol közlik vele: pár napja van csak hátra. Meglepő módon ebben a pár napban új barátokra és egy társra is lel.
Közben megismerkedünk az orvosával, aki a betegség meggyógyításán fáradozik. Ezután következik egy mély, hosszas elemzés az elmegyógyintézetek elborult módszereiről. Várunk valami váratlanra, valamibe, amibe belekapaszkodhatunk. Az előadás tartalmaz mély mondanivalót, de a választ nem tudja megválaszolni... Nem akarja és nem is tudja megváltani a világot. Tényleg annyira rossz a világ?
