Ototeman
Az Ototeman (a „Totem” szó eredete) félúton van a játék és a rituálé között, egy fiktív szoba, ahol minden lehetséges, két lélek, akik szorosan kapcsolódnak egymáshoz az együttélés terének folyamatos keresésében. Az Ototeman célja, hogy felfedezze lényünk legösztönösebb részét, amely testet és elmét egyaránt magában foglal. Ironikus és érzéki tánc különbözteti meg e két közös, de idegen testi állapotokat, folyamatos és szaggatott, kiegyensúlyozott, de egyenetlen. Folyamatosan olyan képek és alakváltó figurák jelennek meg, amelyek, tükrözi hogy milyen szabadnak lenni. A két figura folyékony identitású, gyerekesen és könnyedén éli meg önmagát és a terét, nem akarják ellaposítani különbségeiket, hanem egységben élni, összeolvadni, átfedni, hogy egy összetettebb és tudatosabb entitást alkosson, nagyobb és erősebb.
Arra szeretnénk invitálni a közönséget; megtapasztalni egy multiszenzoros élményet, mintha az előadás egy meditáció, egy terápia lenne. A ránk tekintő legmélyebb emlékeit, legspontánabb érzéseit szeretnénk felidézni az általunk alkotott zenén, képeken is hangokon keresztül. Az Ototeman a könnyedség és a személyes szabadság zsigeri igényéből született, ez egy felszabadító rituálé és egy szoba, amit szeretnénk, hogy mindenki megtalálja magában.
Lisztmánia – Liszt Ferenc emlékére
A darab egy különös térbe viszi a nézőt, melynek helyszíne a képzelet világa. Egy megfoghatatlan lét, melyben a körül rajongott zenei géniusz megjelenik korunk világában, hol az értékek sokszor érthetetlenül keverednek össze. A koreográfus és együttesünk, tisztelettel nyúl a világhírű hazánkfia örökségéhez. Zachár pályafutását a Budapest Táncszínháznál kezdte, majd Hollandiában a legnagyobb koreográfusokkal dolgozott. A műben az alkotók lelkülete kapcsolódik össze időn és téren keresztül.
A "Lisztomania" Heinrich Heine kifejezése, amit némi gúnnyal használt egy újságcikkében. Arra utalt, hogy Liszt Ferenc az 1840-es évekbeli koncertvirtuóz pályafutása abnormális reakciókat váltott ki rajongóiból. Liszt volt az első megasztár, aki tudatosan építette föl imázsát, először adott elő szólóhangversenyt, ahol kizárólag ő lépett fel, oldalra fordította a közönségnek addig háttal álló zongorát, és tűzijáték szerű virtuozitásával, mély átélésével elkápráztatta még ellenségeit is. De ő mindezt nem az öncélú magamutogatás kedvéért tette, hanem a művészet erejének és társadalmi megbecsülésének emelését akarta elérni. A koreográfus és együttesünk, tisztelettel és büszkeséggel nyúl a világhírű hazánkfia örökségéhez.
Zachar Lóránd Harangozó-díjas táncművész-koreográfus 1969-ben született Gyöngyösön. Táncművészeti tanulmányait a Kisz Központi Művészegyüttesben végezte.
Tizennyolc évesen tagja lett a Budapest Táncegyüttesnek.
Ezt követően táncművésze volt a Rock színháznak, a Veszprémi Táncműhelynek és a Madách színháznak.
A kilencvenes évek elején találkozott mesterével Földi Bélával, aki számára a táncművészet eddig ismeretlen dimenzióit nyitotta meg. A modern és kortárs tánccal foglalkozó, Földi Béla által vezetett Budapest Táncszínház 11 évig adott otthont számára.
Ezek után rövid Pécsi Balettes tartózkodást követően külföldi szakmai évek következtek. Hollandiai tartózkodása alatt először a hágai Djazz-ex, majd a rotterdami Danceworks tagjaként dolgozott.
Első koreográfiáit még aktív táncművészként is itt készítette.
2010-től már inkább koreográfusként ismert. Azóta számos művet álmodott színpadra itthon és külföldön egyaránt. Alkotásai több hazai társulat repertoárját színesíti. Például a Budapest Táncszínház, a Pécsi Balett, a Szegedi Kortárs Balett, a PR-Evolution Dance Company, az Inversedance Fodor Zoltán Társulat, A Budapesti Operett Színház, a Badora Dance Company és a Közép-Európa Táncszínház.
Nemzetközi együtteseknek koreografált alkotásai megtalálhatók Hollandiában, Portugáliában, Svájcban, Oroszországban, Franciaországban, Itáliában, Csehországban, Németországban.
Emellett közkedvelt mestertanára a rotterdami Codarts Táncakadémiának és óraadó a Magyar Táncművészeti Egyetemen.
