Csak a rítus begyakorlásával férkőzhetünk közelebb az antik tragédiához – mondja Theodórosz Terzopulosz, aki szerint éppen a görög tragédia lényegét, a rítust szokták mellőzni az előadások. „Ennek a gyökerét akartam felkutatni. Ezért kezdtünk el megválni minden felesleges, az évszázadok során rárakódott teátrális hatástól, és kidolgoztunk egy módszert, ami az elakadt energia és a hang felszabadítására épül, és a test és szó egységének újraalkotását célozza” – hangsúlyozta a görög mester arról, hogyan indult a kutatómunkája évtizedekkel ezelőtt.
Theodórosz Terzopulosz 1985-ben alapította meg az Attisz színházat Athénban, az első előadásuk 1986-ban éppen a Bakkhánsnők volt. Ez indította el arra, hogy kidolgozza sajátos munkamódszerét, amely Dionüszosz visszatérése címmel kötetben is napvilágot látott. Most a Nemzeti Színház színpadára gondolta újra a tragédiát, ami szerinte mindig aktuális.
„Politikai színházat csinálok, ami nem az aktualitások keresését jelenti, hanem azt, hogy a jelenből olvassuk Euripidész antik szövegét. Vagyis az előadásunk természetesen a háborúról is szól, de nem kimondottan az orosz-ukrán konfliktusról, hanem általában a háborúról: legyen az a Közel-Keleten, a Balkánon vagy bárhol a jövőben. Hatodik alkalommal rendezem meg a Bakkhánsnőket, és a háború réme sajnos mindig aktuálissá teszi” – nyilatkozta az előadás kapcsán Theodórosz Terzopulosz.
A görög rendező számára Dionüszosz nem annyira a bor és mámor, inkább a színház eksztatikus istenét testesíti meg, a kiszakadást a mindennapokból. Ezen alapul színészi tréningje is, a módszer egyfajta rítusként hozza létre azt az állapotot, amely felszabadítja a testi és lelki energiákat. A Nemzeti Színház művészei hosszú próbafolyamatban ismerkedtek meg a módszerrel, az előkészületekben Szávasz Sztrúmbosz, az Attisz Színház egyik színésze volt a segítségükre.
A Dionüszoszt alakító Bordás Roland és a Pentheusz királyt megformáló Herczegh Péter is arról beszélt, hogy az alig több mint egyórás előadásnak a fizikai-szellemi terhelése nagyobb igénybevételt jelent, mint egy három és fél órás produkciónak a felépítése, ami általában megszokott időtartamnak számít.
Az Agaué szerepében látható Szűcs Nelli szerint nagyon a mának szól a darab, holott egyetlen egy mai név vagy aktuálpolitikai utalás sincs benne, csak Euripidész szövege. „Egyértelműen láthatjuk benne a mai Európa gondjait, a pusztulást, az okokat, a haszonélvezőit, a veszteseit a rossz emberi gondolkodásmódnak” – mutatott rá Szűcs Nelli, hozzátéve: a darab arra hívja fel a figyelmet, hogy nem egypólusú ez a világ, és nem szabad mindig ugyanazokat a hibákat elkövetnünk, ezért is kell a szembesítés, a figyelmeztetés. A történet szerinte arra is rávilágít, hogy a színháznak együttgondolkodásra kell hívnia az embereket.
