Február 14-én Szentesen, a Tóth József Színház és Vigadó deszkáin elevenedik meg a Naplopó című japán népmese, Japánt idéző díszletekkel, jelmezekkel, zenével és mozgáskultúrával. Békéscsabán az elrendelt szünetet követően, a tavasszal lesz látható a darab. A békéscsabai színház a 10. Színházi Olimpián a Zentai Magyar Kamaraszínház A fogadósnő című előadását látja vendégül.
Seregi Zoltán igazgató szerint „izgalmas produkció lesz, különös megoldásokkal, amiből mindenki tanulhat valami újat”. Japán előadás Békéscsabán még nem volt, de Magyarországon sem sok – jegyezte meg az olvasópróbán. „Különleges világú, stílusú és üzenetű előadásra készülünk” – mondta az MTI-nek a darab Jászai- és Uchimura-díjas rendezője, Pinczés István, aki 2016-ban kiérdemelte a japán Felkelő Nap érdemrend ötödik fokozatát is.
A Naplopót korábban Hétalvó címmel már megrendezték Magyarországon, egyszer egy japán társulat (amelynek a rendezője a mostani bemutatót tanácsadóként segíti); kétszer maga Pinczés bábjáték formájában. Most visszanyúltak az eredeti, 15-16. századi japán népmeséhez, azt kiegészítették két másik történettel, és Czapp Ferenc zenét szerzett hozzá. A Naplopó főhőse egy lusta, de okos fiú, aki feltalálói vénával rendelkezik. A „naplopás” – Szanszuke karaktere mellett – megjelenik abban is, hogy a szereplők – mivel a történetben háború van, kevés az energiaforrás – ellopják a nap melegét. Ezzel a gyerekközönséget a környezettudatos életmódra szeretnék tanítani.
Pinczés István elmondta, a nők kimonóban, obiban (selyemöv) és getában (klumpa), a férfiak hakamában, azaz hagyományos japán öltözetekben lesznek jelen a színpadon. A díszletek origami stílusban készülnek, kétsíkú hajtogatott papírra emlékeztető paravánokkal jelölnek ki összesen 13 helyszínt. „Nekünk, magyaroknak fülbemászóak a japán népdalok, mert akárcsak a mieink, pentaton dallamok. Ezért arra kértem Czapp Ferenc zeneszerzőt, hogy ilyeneket írjon, de ne bőgő, hegedű, citera, hanem koto (pengetős hangszer), samiszen (lant), taiko (dob) szólaljanak meg benne. Így a hangzásvilág is japános lesz, ahogyan a színészeknek is el kell sajátítaniuk valamennyit a stilizált mozgáskultúrából” – mondta a rendező. Pinczés István azt szeretné, hogy „aki nem ismeri, annak nyíljon ki a szeme a japán kultúrára, lásson az európai realista-lélektani színházi felfogáshoz képest valami mást”.
Ifj. Mlinár Pál koreográfus elmondta, a japán kultúrában teljesen más mozgásformát használnak, a térhasználat inkább kétdimenziós, ez a statikusság más hangulatot teremt, mint amit a hazai közönség megszokott. Az autentikus japán néptánctól kezdve eljutnak az electricboogie-elemekkel átszőtt modern változatig, sok eszközt (vízhordó botokat, rizsszedő kalapot, legyezőket, maszkokat) használva a darabban.
A mesejátékban a főbb szerepeket Bartus Botond, Nagy Erika, Puskás Dániel, Lénárt László, Gerner Csaba és Fehér Tímea alakítják, fellépnek továbbá a Színitanház másod- és harmadéves hallgatói és a Viharsarok Táncszínház művészei. A díszleteket és a jelmezeket Libor Katalin tervezte.
(Via MTI)
