A 10. Színházi Olimpia keretében, április 9. és június 30. között kerül sor a Bábművészeti Világtalálkozóra. Az eseménysorozatra a tizenkét hivatásos magyarországi bábszínház négy triolába szerveződve 12 városban nyolc szakmai programot valósít meg. Nézzünk szét a délnyugati triolában, a veszprémi Kabóca Bábszínház, a pécsi Bóbita Bábszínház és MárkusZínház, illetve a kaposvári BábSzínTér birodalmában!
Évtizedek óta nem volt ilyen széles merítésű nemzetközi fesztivál Magyarországon – szögezi le Pályi János, a BábSzínTér alapító-vezetője, az egyik, ha nem a legkiválóbb Vitéz László-játékos, aki a Bábművészeti Világtalálkozó jelentőségének és hatásának sokrétűségét emeli ki. Megközelíti szakmai szempontból:
„Igazán nagy mestereket hozhatunk ide külföldről, akik workshopokat tartanak, meghirdethetünk egy komoly nemzetközi alkotói pályázatot a független műhelyeknek, és ezekből a reményeink szerint inspiráló találkozásokból akár hosszabb távú együttműködések is kialakulhatnak.”
A programsorozat azonban nem zárt ajtók mögött zajlik. „Ezek a kiváló művészek közönség elé is lépnek, általuk tizenkét városban, a szabadtéri fesztiválokon sok tízezer ember kaphat hazai és nemzetközi ízelítőt, és ismerheti meg báb műfajának sokféleségét” – teszi hozzá.
Yeung Fai előadása
Kaposváron a világ egyik legjobb kesztyűs bábjátékosa tart workshopot. Mint megtudom Jánostól, Yeung Fai családjában több generációra megy vissza a bábjáték hagyománya, szülőhazájukat, Kínát a kulturális forradalom idején kényszerültek elhagyni. Az ezt feldolgozó, egyszerre szívet melengető és megrendítő előadással valamivel több, mint tíz évvel ezelőtt járt a Trafóban a Franciaországban élő bábos, aki ezúttal francia-cseh partnerével, Jan Vanek jazzmuzsikussal kortárs térben mutat be egy tradicionális kesztyűs technikára épülő előadást, amelynek zenei szövete jazzből, világzenéből táplálkozik. A The Puppet-Show Man a triola mindhárom városában látható.
Szervusztok, Pajtikák!
Kemény Henrik előtt tisztelegve a Szervusztok, Pajtikák! címet kapta az a láncfesztivál, amelyet a gyereknaptól a Szent Iván-éjig, május és június öt hétvégéjén rendeznek meg. Elképesztőek a számok: 120 hazai, 115 külföldi, 9 határon túli, azaz összesen 244 előadást láthat a közönség tucatnyi város utcáin, terein, parkjaiban. Lesznek köztük kesztyűs játékosok, marionettisták, óriásbábosok, gólyalábas mutatványosok, muzsikusok, mimesek, sorolja János, és nem hagyja ki a reggeltől estig működő kinetikus bábmobilokat sem.
„Egyszerre sokféle dolog zajlik majd párhuzamosan. Az egyik harsányabb, a másik líraibb, az egyik csak tízperces, a másik hosszabb produkció, de ettől lesz különleges dinamikája és igazán színes dimenziója az egész napos szabadtéri programsorozatnak”
– jegyzi meg.
Mit rejt a Papírkenu?
Mit rejt a Papírkenu? A színházelmélettel foglalkozók azonnal rávágják, ez Eugenio Barba, a 20. század egyik kiemelkedő rendezőjének és teoretikusának, a színházi antropológia úttörőjének alapműve. Valóban a kötetcím inspirálta azt a különleges, János által vitorláspiramisnak nevezett installációt, amely egyszerre információs felület, színházi tér és képzőművészeti alkotás. Oldalairól megismerhető a helyi bábszínházak története és a magyar bábművészet fontos alkotóinak élete és munkássága, de használható vetítőfelületként, este pedig akár ki is világítható. A 12 információs felület-interaktív játéktér a Bábművészeti Világtalálkozó zárónapján kerül egymás mellé a Magyar Zene Háza előtt.
„Lesznek a vitorlák alatt is akciók, de a Liget útjai mentén is színházak, gólyalábas mutatványosok, muzsikusok várják a közönséget. Nagyon jelentős magyar és nemzetközi utcaszínházi csapatok fognak fellépni, hogy a műfaj ünnepévé tegyék ezt a napot.”
II. Karakulit Nemzetközi Árny-Játék Fesztivál
A MárkusZínház társulata, azaz a Pilári család azért is járja a világot, hogy megismerjék a bábművészet hagyományait, tanulmányozzák az ősi bábkultúrákat, felkutassák azokat a bábjátékosokat, akik még képviselik a tradíciókat. Többször jártak Indiában, Indonéziában, Törökországban, és ezek az utak inspirálták az első alkalommal 2017-ben megrendezett I. Karakulit Fesztivált, amelynek apropóját a török árnyjáték ötszázadik születésnapja adta. Idén ilyen jeles évforduló nincs, van viszont a 10. Színházi Olimpia és a hozzá kapcsolódó Bábművészeti Világtalálkozó, amelynek keretében 12 országból 23 produkció jön Pécsre a fekete bábok fesztiváljára. Lefordítva ugyanis ezt jelenti a „nemzetközi szóösszerántás” következtében, a karagöz és a wayang kulit szavakból alkotott fantáziakifejezés, a karakulit.
Érkeznek a tradicionális árnybirodalmakat képviselő indiai, tajvani, indonéz bábosok, ezúttal görög művészek hozzák el a török-görög hagyományokat, de mellettük bemutatkoznak az európai modern árnyszínházak is, vázolja a programszervező elvet Pilári Lili, aki arról is mesél, hogy a fesztivál mindegyik résztvevőjéhez személyes kapcsolat fűzi őket: ki mesterük a Távol-Keletről, ki európai kollégájuk, akit nemzetközi fesztiválon fedeztek fel, ki meg régi hazai ismeretség.
Az illusztris névsorból kiemeli az indonéz Ki Purbo Asmorót, aki 19 gamelán zenésszel érkezik a fesztiválra, Ramachanran Pulavart, akinek a családjában több generációra vezethető vissza az indiai tholpavakoothu játék hagyománya, a kísérletező európai pólusról pedig az olasz Fabrizio Montecchit említi. A magyar bábosok közül Lehőcz Zsuzsa és Takács Dániel (szintén családi) társulatára hívja fel a figyelmet, akik kétéves indonéziai tanulás után hazatérve európai hatásokkal léptették fúzióra a hagyományos árnyjátékot. Ők egy ősi jávai népmesét mutatnak be. Lili felhívja még a figyelmet a programból egy Székelyudvarhely mellett élő zenész-képzőművész házaspárra is a Firtos hegyről, akik bábos háttér nélkül, kizárólag személyes érdeklődésből kezdtek árnyjátékkal foglalkozni.
A Pécsi Horvát Színház, a Művészetek és Irodalom Háza Fülöp Lajos terme, a Bóbita Bábszínház Kós Lajos terme, a Nádor Galéria, a Csontváry Múzeum, a Szent Mór Iskolaközpont sportterme adnak otthon az eseményeknek, amelyek között előadások, kiállítások, szakmai workshop, konferencia és családi programok egyaránt megtalálhatók. Ennek következményeként a Karakulit Fesztivál művészettörténeti, színházi és képzőművészeti interdiszciplináris találkozássá válik; és mivel ez az ősi és összetettsége miatt igen nehéz technika – ahogy Lili fogalmaz – összeköti a különböző létsíkokat, nem túlzás azt mondani, hogy talán spirituális élménnyé is.