Ionesco Macbettje nem egyszerűen a shakespeare-i remekmű parodisztikus kifordítása, hanem az abszurdba hajló, brutalizált társadalom átvilágítása és leleplezése. Kérlelhetetlen humorral mutatja be azt a közéletet, amelyet egyedül a folyamatosan szítot ellenségeskedés mozgat és hajszol bele a káoszba. Mindamellett az összeesküvés abszurdja is, összetettsége meglepő elevenséggel szólítja meg a mai nézőt. A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása Silviu Purcărete rendezésében április 27-én a 10. Színházi Olimpia rendezvénysorozatának részeként látható a Vígszínházban.
„Shakespeare Macbethje szörnyeteg, egyszersmind persze báb is, és Lady Macbeth is szörnyeteg. Az én Macbettem nem szörnyeteg. Csak ugyanolyan gyáva, gyalázatos és hataloméhes, mint Duncan, Banco, Glamiss vagy Candor. Átlagember” – mondja Ionesco pikírt, az ember morális és intellektuális ürességét inszcenáló darabjáról. Arra hívja fel a figyelmet még a hidegháború éveiben, hogy a politikát elárasztották a gondolattalan, kisstílű, és a megszerzett hatalomhoz véres körmökkel kapaszkodó tucatemberek, akik nem látnak túl a politikai ellenfél megsemmisítésének beszűkült logikáján.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház előadásában Silviu Purcărete rendező cirkuszi, freak-show környezetbe helyezi a történetet. „Ionesco maga is mintha kifejezetten ezt sugallná. Ez egy olyan darab, melyet igazán nyers, egyszerű, vásári nyelven kell megszólaltatni. A szerző maga is egy adott ponton említést tesz a történet cirkuszi dimenziójáról. Amit pedig a Shakespeare-darab nyilvánvalóságán túl hangsúlyozni akart, az az, hogy Macbett azért lett olyan, amilyen, mert így folytak le az események.
Hogy az a boszorkány – aki egy hipotézis –, efelé tolta el a szereplőt, de bárki más lehetett volna a helyében. Banco például ugyanezt a pályát futotta volna be. Úgy történt, mint a rulettben: a golyó a rulettnek épp ebben a rekeszében landolt, és nem a másikban. Egyébként a szereplők egyformák, ugyanolyan esélyük van arra, hogy zsarnokká és gonosztevőkké váljanak. Csupán a véletlenen múlik, hogy egyikük azzá váljon, a másikuk meg nem. De lényegében mindenki, aki ezen a hatalmi pályán mozog, magában hordozza a bűnözés mikrobáját” – emeli ki a rendező.
