Yang Liping

Yang Liping fogalmazta meg a tánc világnapja idei üzenetét

A tánc világnapját a 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézete hozta létre. A világnap idei üzenetét Yang Liping a bai etnikum tagja, a Kínai Táncosok Egyesületének alelnöke fogalmazta meg.

A testbeszéd az emberiség egyik legösztönösebb kommunikációs formája. Újszülöttként már azelőtt  képesek vagyunk a kezünket és lábunkat táncszerű gesztusokra használni, hogy megtanultunk volna egy  szót is kiejteni, és a tánc ebből a „primitív nyelvből” ered. Az embereket sok dolog sarkallja táncra. A szülővárosomban a nagymamám egyszer azt mondta nekem,  hogy a tánc egy módja annak, hogy megköszönjük a Napnak, hogy meleget és fényt hoz az életünkbe.

Ha jó a termés, örömteli táncot ropunk a mezőkön, hogy kifejezzük hálánkat a földnek. Mikor találkozunk  egy szerettünkkel, úgy táncolhatunk, mint egy páva, aki széttárja a farktollait, hogy elnyerjük a  szeretetüket. Amikor betegek vagyunk, akkor is használhatunk titokzatos táncrituálékat, hogy elűzzük a  betegség démonait.

Az én világomban a tánc kacifántosan átszövi életünket és létezésünket egészen gyermekkortól kezdve.  Mindig is a tánc volt a kulcs, amely feloldja az ember kommunikációját a természettel és minden  élőlénnyel. A szülővárosomban van egy mondás: „Ha van lábad, de nem tudsz táncolni, hiábavaló az  életed.” A tánc szorosan kapcsolódik a természethez és az élethez. Ami engem illet, a tánc teljesen  megegyezik a természettel és az élettel – ez a tánc igazi lényege.

Vannak, akik azért jönnek erre a világra, hogy továbbvigyék a vérvonalukat, vannak, akik azért, hogy  élvezzék az életet, és vannak, akik azért, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Én az élet egyik megfigyelője  vagyok. Azért jöttem, hogy lássam, hogyan nyílik és hervad el egy virág, hogyan szállnak a felhők, és  hogyan csapódik le a harmat…

Ezért minden kreatív inspirációm a természetből és az életből származik: a holdfény ragyogása, a pávák  tollazatának pompája, a pillangó bábból való átalakulása, ahogy a szitakötő siklik a víz felszínén, ahogy a  hernyó araszol, ahogy a hangyák sorban menetelnek…

Sok évvel ezelőtt egy színpadon eltáncoltam közönségemnek az első koreográfiámat, a „The Soul of a  Peacock” (A páva lelke) című pávatáncot. A páva még mindig létező állat a világon. Ez a lény a szakrális  szentséget szimbolizálja, és a keleti világban a szépséget képviseli, mivel megjelenése a főnixére  emlékeztet, reifikált testtartása pedig a sárkányéhoz hasonlít. Tánc közben ismertem meg a páva lelkét.

Az emberiség tánckultúrája bőséges, átfogja a közös kultúrát és tulajdonságokat. A tánc lényegét a  természet, az élet és a minket körülvevő élőlények megfigyeléséből merítjük. Az én nemzetem is bőséges  tánckultúrával rendelkezik, amelyet szenvedélyesen viszek tovább örökségként. A tánc táplálja elménket  és testünket, és képessé tesz minket arra, hogy kommunikáljunk a világgal. Összegyűjtöttem néhány  hagyományos primitív táncot, és színpadra vittem őket, ilyen volt többek között a Yunnan Impression  (Yunnan hatása), a Tibetan Riddle (Tibeti rejtély), a Pingtan Impression (Pingtan hatása). Ezek a táncok  őseink földjéről származnak, akik örökségként hagyták ránk ezeket, így meg kell őriznünk és meg kell  ismertetnünk a világgal.

Miután ezeket a műveket színpadra állították, az emberekre mély benyomást tett lenyűgöző szépségük és  kulturális jelentőségük. Táncosként évtizedek óta folytatom a tánc határtalan birodalmának felfedezését,  és olyan kísérleti kortárs művek létrehozására kaptam felkérést, mint az Under Siege The Full Story of  Farewell My Concubine (Ostrom alatt – A búcsú az ágyasomtól teljes története) és a Rite of Spring (A  tavasz rítusa) világszínpadon való bemutatása.

Művészetem a szülővárosom természetéből, személyes élettapasztalataimból és a keleti civilizáció  mélységeiből merít ihletet, amely a világ civilizációjának szerves részét képezi, mivel sokszínűséget,  gazdagságot és mindenekelőtt inspirációt nyújt.

A „természettől való tanulás” és az „ember és világegyetem egysége” a Kelet filozófiája, bölcsessége és  szépsége. Ezek a tanok képezik művészetem spirituális középpontját is. Emberként tisztelnünk kell a  természetet, tanulnunk kell a természettől, és harmóniában kell állnunk vele, ahogy a földdel, a hegyekkel  és az égbolttal is. A táncosoknak és koreográfusoknak jobban oda kell figyelniük a világ örömeire és bánataira, és a tánc  segítségével ki kell egészíteniük a természettel és az élettel folytatott, évezredek óta tartó párbeszédet.

Nemcsak a tánckultúránkat fogom továbbra is megosztani a világgal, hanem remélem, hogy a világ minden  táncosát, aki szeret táncolni, és aki a táncon keresztül szeretné kifejezni érzelmeit, felkérhetem, hogy  közösen táncolva közvetítsük szeretetünket és dicséretünket az égnek és a földnek. Az élet sosem ér véget, a tánc sosem áll meg. 

A magyar fordítás a GUO Yufeng és WANG Ling által készített angol nyelvű fordítás alapján készült.

További cikkek
Pajtaszinhazi_eoriszabo-1010275
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a Nemzeti Színház ebben az évben is szélesre tárja kapuit az ország felnőtt színjátszó csoportjai előtt, bemutatkozási lehetőséget adva a legjobbaknak január 27-én és 28-án.
net_Sopron_SZFE_NSZ_szerzodes_eorifoto-4763
A Nemzeti Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem a mai naptól erősítik stratégiai partnerségüket, kibővítve azt a Soproni Egyetem számára is.
HTe_Tragédia_foto-KataiJoco_DSC00075
Folytatódik olimpiazáró videósorozatunk, amelynek harmadik részében a táncszínházi műfaj képviselőit mutatjuk be röviden. Nézzék meg összefoglalónkat a táncművészetek olimpiai seregszemléjéről!