Silviu Purcărete rendezésében, A megesett hercegnő történetével érkezik a MITEM-re a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház. Az előadás a 10. Színházi Olimpia részeként május 18-án és 19-én látható majd az Eiffel Műhelyházban.
A megesett hercegnő története című előadás eredeti forgatókönyvét Silviu Purcărete rendező IV. Tsuruya Namboku kabuki darabja alapján írta. A kabuki az egyik legfontosabb japán színházi stílus, „az éneklés és táncolás művészete”, egy vizuálisan kifinomult, varázslatos színpadi műfaj.
Sakura hercegnő (Cseresznyevirág) története az egyik legismertebb japán színpadi mű, az évek során számos változáson ment keresztül, az 1817-es eredeti változattól az 1967-es tokiói Nemzeti Színházban bemutatott legismertebb változatig.
Silviu Purcărete egy európai előadás létrehozását tűzte ki célul, a kabuki szöveg, szabályok és tér személyes módon újraértelmezett felhasználásával.
A megesett hercegnő története szenvedélyes témákat vonultat fel: a megszállott szerelem, gyilkosság, reinkarnáció és a bosszú. Az előadás ezeket a témákat veszi alapul, és humorral és öniróniával pezsgő kommentárt alkot az európai és a japán kultúra közötti párbeszédről.
2018-ban a legrangosabb román színházi díjakat, az UNITER legjobb előadás, legjobb női főszereplő, legjobb díszlettervező díját kapta az előadás. 2019 decemberében Brüsszelben az Europalia fesztiválon, 2022 októberében pedig három alkalommal játszották fergetes sikerrel Tokióban a Metropolitan Színházban.
Silviu Purcărete előadása ugyanazon a helyszínen lesz látható, ahol 2017-ben a híres Faust előadása: az Eiffel Műhelyházban, de immár a felújított épület Bánffy Termében.
George Banu írta az előadásról:
„Íme egy előadás, amely Kelet és Nyugat finom beszélgetéseként értelmezhető. Nem a japán örökség iránti tisztelettel, de nem is modern európai dekonstrukció. Az előadás ihletett módon ötvözi a két esztétikai szókincset, mert amire törekszik, az a kettő együttélése, és mindaz, amit ez a meglepetés és a játék öröme formájában produkál. (…) A megesett hercegnő története kétségkívül a Kelet és Nyugat közötti kommunikációról, de a kettőjüket elválasztó törésvonalról is beszél. Nem a kultúrák összeolvadását, hanem egymást kiegészítő jellegét erősíti.” (George Banu: Utazások a világszínházban, a szebeni fesztiválon, cotidianul.ro, 2019. 07.01.)