Május 24-én 19 órai kezdettel a Pécsi Nemzeti Színház látja vendégül a Komedija – Zagreb társulatát a 10. Színházi Olimpián, akik a Rice-Webber-féle Jézus Krisztus Szupersztárt adják elő.
Némiképp Jézus életének utolsó hetén alapul, vagyis a Rice-féle verzión, ami a Virágvasárnaptól Jézus keresztre feszítéséig tartó hétről ismert. A Jézus Krisztus Szupersztár kezdetben kudarcra és vitára volt ítélve, vagy talán annak provokálására tervezték. Egy ilyen fontos téma elhelyezése a populáris-zenei kontextusban már sokak számára problémát jelentett, a megszentségtelenítés jele volt, de ma már nem elvárható, hogy a vallási témákat kizárólag Bach bonyolultságú zenével kezeljék (és úgy tűnik, hogy a mindenütt elterjedt angol nyelv kontextusbeli különbséget tesz Jézus a színházban és Jézus a vallásban között). Ez a mű végül nem is csak egy hitvallás volt, a hit és a szenvedély oltárán, hangsúlyozta a történet.
A Szupersztárban az volt a legmeglepőbb, hogy valójában nem Jézus a főszereplője, hanem Júdás (igaz, ha az ő neve szerepelt volna a címben, a mű minden bizonnyal kevésbé lett volna népszerű). A szerző Júdás iránti érdeklődését Bob Dylan sora ösztönözte „Ott volt-e Isten Iskarióti Júdás oldalán?” Feltette magának a kérdést, ott volt-e Isten Júdás oldalán, Tim Rice egy emberibb Júdás karaktert alkotott meg, egy követőt, aki lát, vagy azt hiszi, hogy látja, amit mások nem látnak, és változtatni akarnak a dolgokon. Rice így magyarázza: „Érthető, hogy Júdás aggódna egy férfiért, akit csodált, és akihez társult, fél attól, hogy a dolgok kikerülhetnek a kezükből. A Bibliában Júdás egy gonosz karakter. És nekem úgy tűnt, hogy ez valószínűleg nem egészen így van.” Az ő Jézusa egy férfi, tele kérdésekkel és kétségekkel, a szupersztárrá válás útján, mint a mai hírességek, csakhogy egy olyan férfi, akiből az emberek túl sokat akarnak (és azt mondja nekik: „Túl sokan vagytok… Túl kevés van belőlem!”).
Megjegyzéseket váltott ki az egykori Rice szótár, a színes zene, Mária Magdolna karaktere (és a Jézussal való kapcsolatának következményei), a zsidók hibáztatása, valamint Pontius Pilátus felmentése, de néhány csoportot különösen zavart az a tény, hogy a történet a keresztre feszítéssel ér véget, és nem mutatja meg, hogy mi történt azután. Lloyd Webber tisztázta ezt, miszerint a Szupersztárt nem egy feltámadás történetének szánták, de még csak nem is egy bepillantást Krisztus életének utolsó napjaiba, hiszen ez egy „gyönyörű történet” volt, és éppen csak azt a drámai hátteret kínálta, amire szükségük volt. Tim Rice szerint „Krisztust nem Istennek látjuk, hanem igazi embernek a megfelelő helyen a megfelelő időben.”
