Turbuly Lilla legutóbb a Szlovák Nemzeti Balett előadását és MITEM-re meghívott a A homok hangja című előadás látta a Színházi Olimpia keretében.
A XVIII. Magyar Táncfesztivál nyitóestjén a Szlovák Nemzeti Balett előadását láthatta a győri közönség. Az estet úgy állították össze, hogy minél átfogóbb képet mutathassanak az együttesről, és valóban, a három részre tagolódó műsorból kirajzolódott egy kaleidoszkópszerű kép egy több műfajban otthonos, és mindegyiket magas szinten művelő társulatról. Turbuly Lilla írása.
Az első felvonásban Edwaard Liang Murmuration (Mormogások) című munkáját láthattuk, amelyet eredetileg a Houston Ballet társulatának koreografált még 2013-ban, Pozsonyban pedig a Mesterek kézjegye sorozat részeként került színpadra.
A koreográfia ihletője a rajban repülő madarak röpte, és ez a lendületes, sarkok és szögletek nélküli munka valóban képes megidézni ezt a csodálatos természeti jelenséget. A meghatározó érzet, amelyet kelt: az áramlás, a pulzáló, lüktető energia, amely minden részletében áthatja a színpadi történéseket. Legyen szó szelíd kettősökről, egymásnak feszülő hármasokról, vagy a 18 táncos együttes színpadi jelenlétéről, ez az energia, amelyet a jól megválasztott zene, Bosso hegedűversenye is táplál, nem lanyhul. Néhány jelenet nekünk Ady Héja-nászát is eszünkbe juttathatja, a jelenetek többsége azonban az együttrepülés harmóniájáról, a madarak közösségéről, a természet erejéről beszél.
Hangsúlyos szerep jut a repülést megidéző karmunkának, a feszes, ívelt, de egy pillanatig sem merev mozdulatoknak, a tér folyamatos, szinte észrevétlen átrendeződésének, az alakzatok egymásba folyatásának. A Murmuration valóban mestermunka, érett és letisztult koreográfia, amely még a folyamatosan hulló tollpelyhek könnyed poézisét is bátran megengedheti magának.
A második részben a Fashion Ballet című produkcióból láthattunk két részletet. Táncszínházi jelmeztervezőkkel beszélgetve, mindig elmondják: egyik fő szempontjuk, hogy a jelmez soha ne akadályozza a mozgást, a táncot, járuljon hozzá a nagy egészhez, de ne vigye el a fókuszt, ne ragadja magához a figyelmet. Ebben a két részletben azonban éppen ez történik: a jelmez legalábbis egyenrangú szerepet tölt be, határozott figyelmet követel magának, sőt, időnként meghatározza a mozgás kereteit is Különösen igaz ez Olga Chelpanova és Adrián Szelle Two című kettősére. A táncosnő ebben egy valóságos ruhaszobrot visel, amelynek merev az anyaga, így mint egy akadállyal, meg kell küzdeni vele. Lukáš Timuľak koreográfiájában azonban nem ez a küzdelem, hanem az elegancia és az extrémitásnak kijáró tisztelet az uralkodó elem. Roman Novitzký Extravaganza című koreográfiájában ellenben a játékosság dominál. Egy különleges divatbemutatót láthattunk, amelyen jellegzetes nagyvárosi alakok lépnek fel az 1980-as, 1990-es évek ruháiban. Élénk, kontrasztos színek, diszkó- és breaktánc, a korszak ikonikus figurái tűnnek fel egy retróízű kavargásban.
Az est harmadik részében aztán újra egy klasszikusabb koreográfiát láthattunk, az Entrópiát, amelyet Craig Davidson állított színpadra. Ha Edwaard Liang munkájának az áramlás, a valamiből valamibe való áttűnés volt a meghatározó eleme, itt a feszes, határozott mozdulatok, a téralakzatok és azok elmozdítása, átvariálása volt a meghatározó. Feltűnő volt az is, hogy míg az előző koreográfiákban a jelmezek határozottan elkülönültek a férfi és a női táncosok esetében, ezúttal azonos formákba és színekbe öltöztették őket. A női és férfi minőségek helyett itt az emberi test és annak fizikális határai, a nemtől független emberi mozdulat kapott főszerepet.
Egy sokoldalú, emellett rendkívül szimpatikus társulatot ismerhettünk meg ezen az estén, akik tánctudásukkal, a tánc iránti alázatukkal méltán arattak nagy sikert a győri közönség előtt.
Sindjab Theatre Company: A homok hangja
Jóval messzebbről, Algériából érkezett Budapestre, a Nemzeti Színházba A homok hangja című előadás. A két részből álló est éltető elemünk, a víz köré épült. A színpad közepén, a homokkal felhintett térben egy kút állt a középpontban. Az első részben az ide érkező berber lány, és az őt meglátó Anzar, az eső és a víz istene találkozik egymással. A lány elsőre visszautasítja Anzar szerelmét, tettéért a közösség az életét fenyegető szárazsággal fizet. A falu lakossága egy esőhívó rítussal és a lány felajánlásával engeszteli ki Anzart. A második részben egy harci rítust, majd a megbékélés folyamatát láthatjuk.
Az előadás egy számunkra egzotikus világot idéz fel, és annak nemcsak az ünnepeit, kiemelt mozzanatait, hanem a mindennapokat is, hiszen míg a színpad közepén zajlik a történet, a szélén a falu életéből láthatunk egy szeletet: teázó férfiakat, üldögélő asszonyokat. A szereplők pedig az előadás egy pontján minket, nézőket is bevonnak a játékba, kérve, hogy az előadás előtt kapott amulettes zacskókat akasszuk fel egy faágra, így jelképesen mi is váljunk részesévé az esküvői szertartásnak.
A homok hangja szereplői, táncosai többségükben nem képzett táncosok, művészek, érezhetően műkedvelők. (Ezt jelzi, hogy az énekek is playback technikával szólalnak meg.) Jelenlétükkel azonban megidéznek egy számunkra ismeretlen világot, ablakot nyitnak egy másik kultúrára, tudatosítják bennünk, amire egyre inkább kénytelenek vagyunk rádöbbenni: a víz nem magától értetődő adottság, rohamléptekkel fogyó érték, amire vigyázni kell.
Művészi szempontból az előadás leginkább kimunkált része a harci tánc, amelynek ereje, sodró lendülete viszi magával a nézőket.
És hogy ez a világ még sincsen olyan messze tőlünk, sőt, egyre közelebb van, azt jelzi, hogy a színpad szélén üldögélő lányok zsebéből, amikor éppen „csak” háttérképet kell adniuk a színpadi történésekhez, bizony előkerül az okostelefon…
Szlovák Nemzeti Balett: The Pieces
- Murmuration
Koreográfia: Edwaard Liang. Zene: Ezio Bosso (1. Hegedűverseny, Esoconcert). Díszlet/ jelmez: Edwaard Liang. Fény: Lisa J. Pinkham. Fény – Supervisor: Robert Eisenstein. Asszisztens: Andres Estevez. Balettmester: Nikoleta Rafaelisová. - Two
Koreográfia: Lukáš Timuľak. Jelmez: Boris Hanečka. Zene: Henry Vega, Georg Friedrich Händel. - Extravaganza
Koreográfia: Roman Novitzký. Jelmez: Lukáš Krnáč. Zene: SBTRKT, Prince, George Michael. - Entropy
Koreográfia: Craig Davidson. Zene: Nicholas Thayer. Díszlet: Craig Davidson. Jelmez: Alena Sargent. Fény: Martin Gebhardt. Asszisztens: Alice White. Balettmesterek: Adrian Ducin, Nikoleta Stehlíková. Győri Nemzeti Színház, 2023. június 12.
Sindjab Theatre Company: A homok hangja
- Táncosok: Bekkar Tahar, Abdedaoui Djamal, Abdou Aghali, Oukacem Mustapha, Oukacem Sidi Mohamed, Abdou Ali Abdou El Basset, Ilyes Boubekeur, Oukacem Abderahmane, valamint Khalfellah Mohamed.
- Énekesek: Abdedaoui Naima, Mechar Aicha, Halcor Nacéra, El Affia Meriem.
- Színészek: Ben Attia Lila, Rebbat Amirouche Comedian, Azezni Ahcene Comedian, Ouzriat Fatiha Seasmstres.
- Díszlettervező: Bezza Cheddad. Jelmeztervező: Ouzriat Fatiha. Koreográfus: Mohamed Atoui. Zeneszerző: Rahima Khelfaoui. Rendező: Omar Fetmouche.
- Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Terem, 2023. június 16.
A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült.
