A 10. Színházi Olimpia keretében, az Színház- és Filmművészeti Egyetem szervezésében jött létre a kontinenseken átívelő Madách Projekt 2023, amely az egyetem és az olimpia tisztelgése a kétszáz éve született drámaírónk előtt. A fiatal színházi szakemberek és színészek bevonásával létrejött nemzetközi programsorozatról a résztvevő UNATC I. L. Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem színházrendezői tanszékének igazgatója és professzora, Anca Bradu írt beszámolót.
A román és nem csak a román színház számára bonyolult időszakban, a pedagógiai és művészeti paradigmák újrafogalmazásának kihívásaival teli tanév végén az UNATC Színházrendező Tanszékének a Színészmesterség Tanszékkel együttműködve az a megtiszteltetés jutott, hogy részt vehetett egy lenyűgöző nemzetközi méretű kutatási és alkotói programban. A június 8. és június 24. között Budapesten megrendezett eseményen több mint 11 egyetem és színházi iskola vett részt 4 kontinens országaiból, akiket arra kértek fel, hogy Madách Imre Az ember tragédiája című drámai eposzának tanulmányozásán keresztül közösen fogalmazzanak meg elméleti és gyakorlati tanulmányi perspektívát a nagy magyar író születésének 200. évfordulóját ünneplő rendezvényen. Így a meghívást elfogadó nemzetközi színházi iskolák színjátszó növendékei a véget ért tanév márciusától kezdve elkezdték a munkát az egyes színekkel, amelyek egy-egy adott történelmi helyen és korban játszódnak. Több esetben oly módon, hogy az adott részt olyan nemzetiségű hallgatók dolgozták fel, saját nyelvükön, ahol az adott szín játszódik. Az interkulturalitásnak és a többnyelvűségnek ez a koncepciója Madách költeményének szerkezeti alapja, hiszen nagyszabású műve a fausti modellre épül 15 színben, amelyek az őspár, Ádám és Éva időn és téren átívelő utazását követik, Lucifer, a bukott angyal vezetésével. Az események sora ontológiai perspektívát mutat nekik az emberiségről, annak pompájában és dekadenciájában.
Diákjaink számára teljesen új és újszerű volt az ilyen jellegű kihívással való találkozás, éppen ezért rendkívül örültem, hogy koordinátorként részese lehettem egy ilyen kísérletnek. Három színházrendező hallgató, 11 színész – a mesterképzésünk elsőéves hallgatói és végzősei – közösen készítették elő a közreműködésünkben színpadra állított három részt: a két prágai és az Eszkimó-világ színt. Az első kettő korabeli történelmi környezetben elhelyezett történet, míg utóbbi egy fiktív, disztópikus, agonisztikus világban játszódó szín. Kellemes meglepetésként ért diákjaink elemző és kreatív megközelítése, amely a munka kezdetétől jellemző volt. Ötleteik, elképzeléseik az anyag elemzése és feldolgozása során is rendkívül friss és kifejező szemléletet hoztak a közel két évszázaddal ezelőtt írt verses szövegbe.
Ezekkel a Bukarestben előkészített jelenetekkel vettünk részt a júniusi eseménysorozaton, Budapesten. A program során először az összes nemzetközi produkció mutatkozott be külön-külön, három napon keresztül egy szimpózium keretében, amely során kontextusba helyezve láthattam a mű többféle megközelítését és gyakorlatát, amelyek sajátosan meghatározták a résztvevő iskolák módszereit. Az adaptációk már önmagukban is a kultúrák közötti, többnyelvű kommunikáció és az identitás megismerésének látványosságai voltak, és előrevetítették a projekt rendkívüliségének mértékét, azt, hogy milyen hatalmas előadássá válhat a produkció a szimpóziumot követő hetekben. A budapesti időszak utolsó része, egészen a Vidnyánszky Attila által kitalált és rendezett előadás június 23-i bemutatójáig és tévéfelvételéig tartó terminus újabb erőteljes tapasztalatot jelentett az érintett diákok számára. Hatékonyan együttműködtek az egyes színek újragondolásában, akár valamelyik mellékszereplő és a kórus tagjaiként, akár a különböző színekben újra- és újrafeltűnő főszereplők, Ádám, Éva vagy Lucifer különféle alakjaiban. Egy hatalmas, kizárólag ezen előadás céljából kialakított és berendezett szcenográfiai térben születtek újjá a korábban látott jelenetek, a térhez illően átméretezve, kibővítve, díszletelemekkel, jelmezzel, szándékoltan túlméretezett kellékekkel, pirotechnikai elemekkel, élő- és rögzített hangeffektekkel gazdagítva, a nagy magyar rendező, Vidnyánszky Attila értelmezésén keresztül. Meg kell említenem, hogy a három román rendezőhallgató nagymértékben részt vett az előadás alkotói folyamatában, akik – két másik magyar kollégájuk mellett – egyedül érkeztek rendezőhallgatóként a résztvevő egyetemekről. Az ő érdemük már az otthon készült gyakorlatok bemutatásakor megmutatkozott, ezért a végső előadásnak egyfajta fő-rendezőasszisztensei lettek, míg a román színészhallgatókat a csodálatos produkció minden jelenetébe kiosztották. Így elmondható, hogy román részvétel az egész folyamat során fontos pillér volt. Ezért kértük meg rendezőhallgatóinkat, hogy osszanak meg néhány gondolatot erről az intenzív és fontos multikulturális művészeti élményről. Az ő gondolataik beszédesebbek, mint bármi más, amit itt hozzáfűzhetnék, ezért beszámolóm azzal zárom, hogy megismétlem tanáraim szavait, akik egész pályafutásomat irányították: nagyszerű ötletekből nagyszerű előadások születnek. Nyilvánvalóan itt a tartalomra, nem csak a formára gondolok.
Prof. Anca Bradu
a színházrendező tanszék igazgatója, UNATC
