A debreceni Csokonai Színház a nézők segítségét kérte a száz fő befogadására alkalmas színházi tér elnevezéséhez.
A Latinovits Zoltán terem és a Kóti Árpád terem mellett Orfeum néven működött a második emeleti játszóhely, amely szakmai beszélgetések, sajtótájékoztatók, próbák helyszíne volt, ám a következő évadtól kabarék, stand-up előadások, irodalmi események és állandó estek befogadótere lesz. A Csokonai Színház névjavaslatokat várt, majd a közönség szavazhatott a lehetőségekre. Az eredményhirdetés alapján kiderült, hogy Simor Ottóról nevezik el a termet.
Simor Ottó 1926-ban Budapesten született. Nagyon fiatalon, 17 évesen végzett az Országos Színészképző Egyesület iskolájában. Pályafutását vándorszínészként a Hajdúsági Kerületek Színházában kezdte, bejárva Hajdú-Bihar településeit.
Volt ígéretes, fiatal bonviván Budapesten, Kellér Dezső társulatában, ahol Salamon Béla volt az egyik támogatója, pártfogója. Ő játszotta először 1945 után Edvint a Csárdáskirálynőben, Kellér Dezső átdolgozásában.
Az első igazi sikereket Miskolcon érte el, ahol bonvivánként élvezte az egész város szeretetét. Debrecenbe 1958-ban, Szendrő József, a Csokonai Színház akkori igazgatójának hívására érkezett. A cívisvárosban kipróbálhatta magát szinte minden műfajban, Bob hercegtől Volponéig, János Vitéztől Liliomfiig.
Az 1980-as évek elején szerződött a „szomszédvárba”, s töltött egy tartalmas évtizedet Nyíregyházán, ahol olyan alakítások fűződtek a nevéhez, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művének Turaija, vagy Moliere Úrhatnám polgárának címszerepe. 1991-ben ismét a Csokonai Színházhoz szerződött. Kisebb-nagyobb karakterszerepek után 2008-ban búcsúzott a színpadtól, 2012-ben, 86 éves korában hunyt el.
