Lírai és expresszív, humoros és tragikus, vérbeli színházat alkotott meg Gogol elbeszéléséből, A köpönyegből a Tbilisziből érkező Gribojedov Állami Orosz Drámai Színház. A budapesti közönség előtt már nem ismeretlen Avtandil Varszimasvili rendezésében látott előadás lelkes fogadtatása talán előrevetíti azt is, hogy a Nemzeti Színházban a grúz rendezővel most készülő A revizort is jól veszik majd a nézők. Ungvári Judit írása.
A kaukázusi krétakör után legközelebb A revizor látható majd Avtandil Varszimasvilitől a Nemzeti Színházban, de akik a 9. MITEM-en is jártak, emlékezhetnek a rendező két Shakespeare-adaptációjára, amelyekből most A köpönyegben is felbukkantak ismerős arcok. Például rögtön a főszereplő, Akakij Akakijevics Basmacskin szerepében Apollon Kublasvili, akit a MITEM-közönség a korábbi előadásokban III. Richárdként, illetve Jágóként láthatott, s mindkét alakítása lenyűgöző volt. A színész ebben az előadásban teljesen új arcát mutatta, az eddigi ördögi intrikusok figuráiból itt kiválóan lényegült át a szerencsétlen, jelentéktelen hivatalnok alakjába. Az eddigi előadások alapján határozottan kirajzolódik, hogy rendkívüli kifejezőerővel bír a grúz színház, amelynek teatralitása ebben a darabban is lenyűgözte a nézőket. Erőteljes gesztusok, játékosság és költői képek elegyedtek az előadásban.
Utóbbinak legszemléletesebb példája, hogy a köpönyeg itt egy táncosnő alakjában elevenedik meg – a gyönyörű lírai képsorról a rendező a közönségtalálkozón később egyértelmű megfejtést ad. Ha már a képeknél tartunk, szintén nagyon szép villanás a hóviharral küzdő főhős látványa, egyszerű, de igen impulzív megoldás, hasonló képi elemeket figyelhetünk meg A kaukázusi krétakörben is. A játékosság nemcsak a színészek megnyilvánulásaiban érhető tetten (például a lovat és legyet is alakító Giga Kakubava parádés játékában), hanem a díszlettel a kellékekkel való bánásmódban is. Rögtön az előadás elején egy paraván mögül bukkannak fel a színészek, megidézve a vásári játékok régi, bevált formuláit is. Vagy abban groteszk jelenetben, ahogy a „tekintélyes személy” szoborrá nemesül, próbára téve a nézők rekeszizmait. Ráadásul éppen ebből váltunk át nagy amplitúdóval a drámára, a köpönyegét vesztett főhős tragikus agóniájára. Erős színek, erős megoldások, erős színház.
A közönségtalálkozón Avtandil Varszimasvili beszélt arról, hogy Gogol a mágikus realizmus képviselőjének tekinthető, olyannyira, hogy Gabriel García Márquez szerint a latin-amerikai mágikus realizmus nem jöhetett volna létre Gogol nélkül. A köpönyeg az ő előadásukban, a rendező értelmezésében a kisember nehezen megtalált szerelmét szimbolizálja, a főszereplő azért hal meg, mert elvesztette a szerelmet. Ez a mű a szerelem tragédiája – fogalmazott Avtandil Varszimasvili. A rendező, aki 24 éve vezeti a Tbilisziben működő orosz nyelvű színházat, elmondta, hogy ez a legrégebbi színház Georgiában, hiszen 185 éves, az első grúz nyelvű teátrum két évvel később nyitotta meg kapuit. Egyúttal ez a legrégebbi orosz nyelven játszó teátrum, amely Oroszországon kívül található.
Gazdag történelméről elárulta, hogy az orosz színházi élet legnagyobb alkotói léptek föl, illetve dolgoztak a falai között az elmúlt csaknem két évszázad alatt, így például Mejerhold két évig volt a színház vezetője, vagy Georgij Tovsztonogov, aki 9 évig dolgozott ott. A jelentős grúz rendező, Robert Szturua ott kezdte a pályáját. Nagyon jelentős teátrumnak számít, hiszen Georgiában sok orosz ajkú ember él, ez a színház őket fogja össze – emelte ki Avtandil Varszimasvili. „Ha a nézőtéren egymás mellett látom az ukránokat és az oroszokat is, az számomra óriási öröm. Ez ugyanis azt bizonyítja, hogy a színház képes egyesíteni az embereket.” – fogalmazott a rendező. A beszélgetés moderátora, Kozma András ehhez hozzátette, hogy a színház csodája éppen ez, hogy a kultúrák között hidat képez, hiszen jelen esetben egy oroszul alkotó, de ukrán származású szerző művét láthattuk Budapesten, grúz szenvedéllyel előadva, egy igazán univerzális előadásban.
