Kötetlen beszélgetést szervezett a Francia Intézet a Comédie-Française és a Nemzeti Színház társulata színészeinek, dolgozóinak, illetve a fiatal színészeknek, színművész-hallgatóknak. A dunai hajózáson a vendégtársulat megismerkedett Budapest látnivalóival, de a hazaiak is sok információval gazdagodtak, főleg a francia színházi élettel kapcsolatban. Ungvári Judit írása.
A hajókiránduláson a kötetlen beszélgetések mellett volt egy kisebb „hivatalos” beszélgetés is, amelyben először Dominique Blanc-t kérdezte A. Szabó Magda, a Nemzeti Színház korábbi stratégiai igazgatója, majd a francia és a magyar fiatalok kérdezgették egymást a két ország eltérő színészképzési struktúrájáról. A beszélgetés elején kiderült, hogy a Comédie-Française társulatában dolgozó fiatalok már végzett színészként kerültek a párizsi teátrumhoz, ráadásuk különböző frankofón országok színiakadémiáit végezték el, Svájcban, Belgiumban. Elhangzott, a francia színház akadémiája tizenöt éve működik, és egybegyűjti a különböző iskolákban végzett fiatal színészeket, évente kiválogatva a legjobbakat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy azonnal a Comédie-Française társulatának tagjaivá válnak az akadémisták, miután befejezik tanulmányaikat, hiszen a világhírű francia színháznak egy egészen speciális rendszere van. A fiatalok esetében nagyon ügyelnek arra, hogy ne jelentsenek konkurenciát a már tagként ott dolgozó, úgynevezett pensionnaire-eknek. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy egyfajta átmeneti státuszban vannak a színészek, akikből később „rendes tag” úgynevezett sociétaire válhat. Az akadémisták éppen ezért nem válhatnak azonnal pensionnaire-ré, ki kell várniuk bizonyos idő elteltét. Érdekességként megjegyezném, hogy Dominique Blanc a kötetlen beszélgetésben elmesélte azt is, hogy a societaire-ré válásnak komoly kritériumai vannak, eleve tíz évig kell várnia arra egy színésznek, hogy taggá választhassák a már jegyzett tagok, akik egyébként a XVII. század óta sorszámot viselnek: Dominique Blanc például az 538. tagja a Comédie-Française-nek.
A Színművészeti Egyetem hallgatói a franciaországi színházi szisztémáról is kérdezték a jelenlévőket, hiszen a Tartuffe közönségtalálkozóján elhangzott, hogy a Comédie-Française az egyetlen állandó társulattal rendelkező színház Franciaországban. Dominique Blanc elmesélte, hogy ez a világon is egyedülálló, hiszen ez a színház az egyetlen, amelynek 1680 óta folyamatosan működő társulata van. Ugyanakkor – mondta a francia színésznő – egy korábbi kulturális miniszternek, Jacques Langnak köszönhetően létrehoztak egy státuszt („l’intermittent du spectacle”), amely lehetővé teszi a fiatal színészek, énekesek, zenészek foglalkoztatását, ez is egy csak specifikusan francia rendszer, sérülékeny ugyan, de nagy segítség az előadóművészeknek. A magyar rendszer működéséről is beszámoltak a magyar színinövendékek és oktatók. Dominique Blanc ezek után a női és férfi színészek arányáról, az egyenjogúsági kérdésekről is faggatta a fiatalokat. Egyikük elmondta, nem érzi, hogy hátrányos helyzetben lennének a színésznők Magyarországon, ugyanakkor igaz, a drámaírók nem kényeztették el szerepek sokaságával a nőket, bár ez inkább világjelenség. A magyar színinövendékek a pedagógiai módszerekről is kérdezősködtek, de a válasz az volt, hogy a francia területen működő tizenhárom iskola tizenhárom különböző pedagógiai módszert használ, és természetesen más-más metódusok vannak a többi francia nyelvterületen is, például Lausanne-ban, vagy a belga színiiskolákban. Az egyik, a Comédie-Française-hez Lausanne-ból érkezett fiatal színész elmesélte, hogy ők például két-három hónapig dolgoznak egy-egy rendezővel, és nincsenek előre meghatározott stúdiumok.
Arról is szó esett a beszélgetésben, mennyire tudnak könnyen elhelyezkedni a fiatal színészek Franciaországban. A fiatal csapatból egy belga színésznő elmesélte, hogy nagyon sok színészt képeznek a két brüsszeli egyetemen, ott például ezért nehéz elhelyezkedni. Ugyanerről számolt be az egyik francia színésznő is, aki arról beszélt, hogy túltelített a francia szakma is, holott ott például sok film készül, tehát nemcsak a színház nyújt elhelyezkedési lehetőséget. Ugyanakkor abban a tekintetben rugalmas a rendszer, hogy nagyon könnyen hozhatnak létre önálló alkotócsapatot, saját társulatot a kreatív energiával rendelkező fiatal színészek.
(Via Nemzeti Színház)
