November 24. és január 12. között láthatjuk a Petőfi Irodalmi Múzeum új tárlatát, amely Madách Imre születésének 200. évfordulója alkalmából Az ember tragédiájának 14. színét emeli a középpontba, méghozzá a mű határain túllépő értelmezési keretekben. A kiállítás arra tesz kísérletet, hogy egy-egy Madách által megfogalmazott választ adjon.
A kiállítás Az ember tragédiája történeti színei közül az Eszkimó szín disztópiájára és közvetlen előzményeire fókuszál. Az utolsó álombeli színben a bolygó szinte élhetetlenné válik: kevés az élelem, szélsőséges klimatikus viszonyok uralkodnak, a fajok kihalnak, az emberi civilizáció radikális változáson megy keresztül. A mintegy 160 évvel ezelőtt elképzelt jövővel kapcsolatban Madách Imre több olyan problémát és kérdést is tematizált, amely napjainkban is megjelenik a klímaváltozáshoz köthető közbeszédben és tudományos diskurzusokban. A tragédia egyes színeinek vizuális megidézése mellett különféle tudományágak kutatóit kérdezték meg arról, hogy ezekre a Madách által felvetett, de a mai viszonyokra adaptált problémákra milyen válaszok adhatók.
A klímaváltozással kapcsolatban több tudományterület képviselőivel lehet interjúkat hallgatni a tárlatban. Madách Imre drámájában a tudós alakja visszatérő motívum. A tárlaton szereplő interjúkban megszólaló kutatók a maguk szakterülete szerint, rendkívül változatos szempontokból világítanak rá a klímaváltozás problémakörére. Abban bízunk, hogy a legkülönfélébb tudományterületeket együttesen, kiállítás terében megszólaltatva talán rámutathatunk olyan szempontokra is, amelyek segítenek az éghajlatváltozás válságát összetettebben, érzékenyebben, illetve (ön)kritikusabban szemlélni, miközben Az ember tragédiáját egy izgalmas perspektívából olvashatjuk újra.
Kass János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas grafikus Az ember tragédiája egyes színeit megjelenítő rézkarcai alkotják a kiállítás gerincét, amelyeket a művész 1966-ban a Helikon Kiadó felkérésére készített. Az ábrázolások egy központi képből és a körülötte látható vázlatrajzokból állnak, amelyeket a művész csak később, a sokszorosítás közben rögtönzött a lemezekre. Kasst annyira megihlette Madách műve, hogy több sorozatot is készítette a műhöz, illetve a Tragédia gondolatiságát más alkotásaiba is bedolgozta. Babitshoz hasonlóan úgy gondolta, hogy
„a Tragédia nyersanyag, amelyben minden kor minden emberének tragédiája visszatükröződhet.”
A rajzok egymást kiegészítve tükrözik a történeti színeket és egyben alkotójuk saját korát, amelyben a Madách által vizionált disztópiák valós kérdésekké váltak. A tárlatban Kass János grafikái mellett három kortárs képzőművész: Kapoli Márton, Kósa János és Milorad Krstić munkái is láthatók.
