Egy távoli orosz kolostor szerzetesei Húsvét napján a reggeli liturgiához készülődnek. Ám az ünnepi istentisztelet közben különös látogató érkezik a kolostorba – egy idős, furcsán viselkedő zarándok, aki mintha valami rendkívüli, végzetes dologra szánta volna el magát. „De hiszen én azt se tudom, minek jöttem ide… Beteg vagyok…” – mondja. Ki ez az ismeretlen ember? Miért jött a kolostorba? Milyen titkok, fájdalmak, bűnök szakadnak fel belőle a szerzetesek áhítatos éneke közben, vajon mit akar nekik elmondani?
Karamazov Aljosa utolsó napja egy sajátos, apokrif hangvételű misztériumjáték Dosztojevszkij prózai műveinek, naplóinak, leveleinek felhasználásával, ugyanakkor megjelennek benne a 19. század orosz misztikus irodalmából és a lázadó értelmiség manifesztumaiból vett szövegek is. Ez a pravoszláv liturgikus énekekkel átszőtt monodráma valójában egy megtisztulásra vágyó bűnös lélek gyónása, amelyben felismerhető a jóra vágyó, ám világmegváltó, hamis eszmék bűvöletében és alantas emberi ösztönök fogságában vergődő ember belső küzdelme is, Dosztojevszkij szavaival élve: „Itt a sátán harcol Istennel, és a csatatér – az emberek szíve”.
Anasztaszija Kargina Leningrádban (Oroszország) 1990. jánuár 7-én született. Orosz és magyar színésznő, rendező, dráma pedagogus, drámaíró. Főiskolai tanulmányait az Orosz Állami Előadóművészeti Intézet (Szentpétervár) befejezte. Szentpéterváron Mimigránti Színházban színésznőként és rendező asszisztensként dolgozott.
2018 óta Budapesten él és Magyarországi Szerb Színházban dolgozik. Az évek során több előadást is rendezett: Csipollino (Gianni Rodari), Házassági játék (Edward Albee), Karamazov Aljosa utolsó napja (oratórikus monodráma Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij művei nyomán).
2022-ben először játszott magyar nyelvű darabban, Varsói Melódia című előadásban – Anasztaszija megtanult magyarul, hogy ezt a szerepet eljátszhassa.
Drámapedagogusként is dolgozik, egy gyermekszínház-stúdióban.
