A Petőfi-bicentenáriumhoz kapcsolódva mutatja be október 21-én a Nemzeti Színház A helység kalapácsa című darabot Vidnyánszky Attila rendezésében.
A helység kalapácsa 1844 októberében jelent meg. A szerző által hőskölteménynek nevezett mű nem aratott sikert, a kötetből még évek múlva is voltak példányai a kiadónak, így még az 1847-es összes költeményekből is kimaradt.
Mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy ez a komikus eposz nemcsak a műfaj paródiája akart lenni, hanem a korszak dagályos és cikornyás költészeti divatját és a nemzetieskedést is gúnyolta, ami a még éppen csak segédszerkesztővé előlépett ifjútól pimasz gesztusnak tűnhetett a kortársak szemében.
Annál sikeresebb lett a mű később, humorára, iróniájára, a szellemes szószaporítások groteszk képeire és a parádés hexameterek álpatetikus hangvételére egyre inkább vevő lett a közönség.
A mű minden bája és humora mellett ez az előadás a beregszászi társulatról is szól, arról, hogy a színház kapaszkodó, a túlélés eszköze. A kiindulás, hogy ennek a társulatnak a tagjai a háború miatt most itt ülnek bőröndjeiken, és nem lehetnek otthon.
