90 éves Székely László, akinek egyik legutóbbi munkája a Nemzeti Színház Egri csillagok című előadásának monumentális díszletvariációja.
A színházból a MVM Dome hatalmas csarnokába kellett adaptálnia Eger várát, Budát… Az 1932-ben Budapesten született, 90 éves művész ma sem csupán tervez, hanem a gyártást, a beépítést is ellenőrzi, végigköveti, és hatvan év minden színpadi tapasztalatával segíti. Így volt ez most, az Egri csillagok esetében is.
Díszítőként kezdte a régi, Blaha Lujza téri Nemzetiben. Bár az Iparművészeti Főiskoláról származása miatt eltanácsolták, közel harmincévesen mégis megszerezte a diplomáját, és azóta szünet nélkül dolgozik, jelenleg az 586. munkánál tart…
Tervezőként Egerben, Szolnokon és a Nemzeti Színházban dolgozott. 1982-től az akkor alakuló Katona József Színház vezető tervezője. Szolnok óta Székely Gábor rendező egyik meghatározó alkotótársa. 1990-től két éven át ismét a budapesti Nemzeti Színház tagja; 1992 és 2002 között a Budapesti Kamaraszínház vezető tervezője. 1994-ben a Los Angeles-i Három tenor szuperkoncert látványtervezője. 1977-től a Képzőművészeti Főiskola akkor alakuló díszlet- és jelmeztervező tanszékének tanára, 1990 és 2002 között tanszékvezetője. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Kaposvári Egyetemen is. Munkásságát számtalan díjjal ismerték el: a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, Érdemes művész és Jászai Mari-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.
„A színpad játéktér, a »díszlet« látványa pedig nem egy festő öröme, hanem az előadás szerves segítő része – fogalmaz ars poeticájában. – Tervezői munkám során arra törekszem, hogy a létrejött mű mindenkor a dráma legjobb kiegészítője legyen. Lényege a drámát megértő gondolat és a magas szintű rajztudás, alapja nem a szó, a beszélt vélekedés, hanem a mindenki számára egyértelmű, a drámai élményt szolgáló látvány tervben történő létrehozása, annak megvalósítása. Ez a mesterség megköveteli művelőjétől mind a képzőművészeti igényű előképek, látványtervek, mind a magas szintű és átfogó műszaki ismereteket igénylő, mérnöki precizitással megoldott kiviteli tervek elkészítését.”
A kérdésre, hogy mitől jó egy díszlet, így adja meg a választ: „Attól jó, ha egyszerű, praktikus. És hagyja kibontakozni a színészt, mert mégiscsak ő a legfontosabb. Ő adja azt az élményt, amiért színházba járunk, én csak a megfelelő közeget biztosítom a számára, hogy kibontakoztathassa a tehetségét. Amikor őt tapsolják meg, engem is megtapsolnak.”
Forrás: Nemzeti Színház
