Asbóth Anikó, a Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke, a debreceni Vojtina Bábszínház igazgatója leginkább arra számít, hogy a 10. Színházi Olimpia és az azon belül megvalósuló Bábszínházi Világtalálkozó is hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást az emberek, és a magyarokról – értékeinkről, művészetünkről, hagyományainkról – is többet tudjon meg a világ.
– A Bábszínházi Világtalálkozó három hónapig tartó rendezvényei között 332 előadás szerepel. Mennyi lesz ebből a hagyományosnak mondható?
– Nehéz lenne pontosan megmondani, hogy mi számít teljesen hagyományosnak vagy kimondottan kísérleti jellegűnek. Úgy állítottuk össze a programot, hogy minél több, különböző bábszínházi műfaj képviselője tartson előadást. Előzetes terveink szerint 53 külföldi, 57 hazai és 7 határon túli magyar báb- és utcaszínház hozza el előadásait a találkozóra. Lehetőséget adunk a kisebb együtteseknek, az egyszemélyes előadásoknak, a családi társulatoknak, az alternatív formációknak is. Igazi különlegesség lesz a pécsi MárkusZínház szervezésében megvalósuló Karakulit Árny-Játék-Fesztivál, ide tradicionális árnyjátékokkal érkeznek vendégek a világ minden tájáról.
– De itt lesz a találkozón Vitéz László is?!
– Ezen a világtalálkozón – a Kemény Henrik program keretében – bemutatkoznak a vásári bábosok, a mutatványosok, a különböző cirkusz- és pantomimművészek, a gólyalábasok. Természetesen itt lesz Vitéz László és az ő népes rokonsága is. Érkezik hozzánk a Vitéz László ikertestvérének tartott itáliai Pulcinella; az örökké civakodó angol bábházaspár, Punch és Judy; német bábszínházi hős, Kasper… Nagy találkozások lesznek!
– Eddig is voltak Magyarországon bábfesztiválok, nemzetközi bábos találkozók. Mivel különbözik ez a többitől?
– Igen, régebben is voltak, most is vannak Magyarországon bábos rendezvények. Így például a kecskeméti Ciróka Bábszínház tavaly nyáron 15. alkalommal szervezte meg a Magyarországi Bábszínházak Találkozóját. De ez a mostani Bábszínházi Világtalálkozó lefedi az egész országot. A Magyarországi Bábművészek Szövetsége tizenkét vidéki bábszínház összefogásával valósítja meg ezt a három hónapos programot.
– Kinek fontosabb egy ilyen rendezvény: a szakmának vagy a közönségnek?
– A magyar bábművészek mindig is törekedtek arra, hogy bemutatkozzanak a külföldi fesztiválokon – Charleville-ben, Katowicében, Mariborban… Nagy öröm számomra, hogy most mi is vendégül láthatunk külföldi kollégákat. Szakmai szempontból nagyon nagy jelentősége van egy ilyen világtalálkozónak, ezért lesznek workshopok, konferenciák, alkotói kiállítások. Nemcsak a bábszínházi szakma számára fontos ez a fesztivál. A bábkészítéssel foglalkozó iparművészek figyelmét sem kerülheti el egy ilyen rendezvénysorozat. Az itteni közönség pedig értékes előadásokat kap, és bennünket is jobban megismer a világ.
– Mit tartana a Színházi Olimpia legnagyobb sikerének?
– Tudom, hogy nagy szavak ezek, de amikor először hallottam a 10. Színházi Olimpiáról, az első gondolatom az volt, hogy az ókori olimpiák idején szüneteltek a harcok. Milyen jó lenne, ha most is letennék a fegyvert a szemben álló felek! Sajnos, nem így működik a világ. De egy ilyen olimpia is hozzájárulhat ahhoz, hogy odafigyeljünk egymásra, hogy nagyobb becsülete legyen az értékeinknek, a hagyományainknak, a kultúránknak, művészeteknek, egyáltalán az emberi életnek…
Filip Gabriella interjúja a Nemzeti Magazin X. évfolyamának 5. számában jelent meg.
