Az egri Gárdonyi Géza Színház két vendégelőadással várja majd a közönséget: április 7-én az izraeli Kamea Dance Company előadásában a Máté-passió 2727 című táncelőadást láthatjuk Tamir Ginz koreográfiájával, április 23-án pedig a Kassai Thália Színház társulata A Noszty fiú esete Tóth Marival című előadását hozza el Egerbe.
Kamea Dance Company: Máté-passió 2727
Az emberiség még mindig fájdalmasan, zavarodottan, siránkozva várja a Messiást? Felkészültünk-e rá? Egy nemzetközi balettprodukció, amelyet Johann Sebastian Bach azon zenealkotása ihletett, amely a keresztény világ számára szentnek számít.
„Izraeli zsidó koreográfusként, holokauszt-túlélők fiaként célom, hogy ezzel a koreográfiával hidat építsek a nemzetek és vallások között. Ebben az új világban, ahol mindenki Jézus, és Jézus egy közülünk…” Tamir Ginz
Kassai Thália Színház: A Noszty fiú esete Tóth Marival
Na, már megint egy lagymatag szerelmi történet – sóhajthat fel a mindenkori néző. Ez nem is furcsa, hiszen ez a mű annak idején olyan merészen gondolkodott saját korának társadalmi problémáiról és tarthatatlan állapotairól, hogy nem is maradhatott meg másként az emlékezetben, mint egy keserédes szerelmi történet, amelyben a hozományvadász, csinos magyar dzsentri meghódítja az Amerikából családjával hazatérő, gyönyörű milliomos lányt. Mindez így is van. Csakhogy közben felmerül számtalan erkölcsi, etikai, gazdasági, érzelmi kérdés. Igen, szerelmi történet, de egy kicsit sem lagymatag, mert ebben a műben az a happy end, hogy nincs happy end.
Az egész intrikára épülő hazugság kolosszusban van valami félelmetesen pókszerű, egy egész apparátus szerveződik, ténykedik, szövi a hálóját annak érdekében, hogy célt érjenek. Szimbólum a pókság, annak a szimbóluma, hogy kibogozhatatlan védőhálóval veszünk körbe, szövünk be egy tarthatatlan értékrendet, nem számolván a közben „hulló” áldozatokkal, makacsul ragaszkodván saját magunk érdekeihez.
Mikszáth művében mindenkiről pontosan kiderül, hogy milyen. És akármennyire is a szerelemről szól, és a sok bonyodalom kapcsán talán még szurkolunk is a szerelmeseknek, és szimpatizálunk a dzsentriséggel, a leleményességgel, az úrisággal, az úriságból fakadó nagyvonalúsággal, egyszerűen nem lehet boldog végkifejlete.
Mert ahol ez a darab véget ér, valahol ott kezdődik a női önbecsülés.
