Március 21. nem csupán a meteorológiai tavasz kezdete, hanem a bábművészet világnapja is. Az alábbiakban a világnap nemzetközi üzenetét olvashatják, Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő tollából.
Egy iráni bábszínház, a Dzhivada Zolfagariho művészeinek ötletére 2002-ben az UNIMA (Nemzetközi Bábművész Szövetség) indítványozta, hogy ez a nap legyen a bábosok ünnepe. Ennek kapcsán 2003 óta szerte a világon zajlanak események, melynek az a célja, hogy bemutassák a műfaj sokszínűségét és képviselőit.
Az idei év azért is különleges, mert a 10. Színházi Olimpia keretében a Magyarországi Bábművészek Szövetsége tizenkét vidéki bábszínház összefogásával megvalósuló, egységes művészeti koncepció mentén kialakított három hónapos programját készül megvalósítani. Erről itt írtunk bővebben.
Nina Malíková üzenete:
Az elmúlt évek világjárványa, háborús konfliktusai és a fokozódó gazdasági problémák mindannyiunk életét megnehezítették, hiszen mindez a nyugtalanság feszültséget, félelmet és aggodalmat kelt a jövővel kapcsolatban. Az aggodalom az elménkbe telepedett és az arcunkra ült.
Nem tudom elképzelni, milyen volt az előző évszázadokban, de ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a történelmet, azt látjuk, hogy hasonló helyzetek – bár más formában és világrendben – korábban is léteztek. Az emberek mégis hittek a szerelemben, gyereket szültek, és nem csak túlélni, hanem boldogulni is igyekeztek.
A legsötétebb időkben is mindig volt valami, ami segített az embernek, és számos történelmi forrásból tudjuk, hogy ennek az ősrégi varázserővel bíró bábszínház is része volt. Ez az erő a bábszínház alapjaiban rejlik. A bábszínház stilizált, saját metaforával rendelkező színházi formaként az emberi tevékenységet reprezentálja, de egyúttal – hol humorral, hol teljes komolysággal – megoldásokat keres.
A bábszínház az életünk reprezentálására tett kísérlet során gyakran lázadt a sors megváltoztathatatlansága ellen. Művészetként a legnehezebb élethelyzeteket tükrözi, legyen az személyes vagy társadalmi, karikatúrán vagy dicsőítésen keresztül. A bábszínház lehetőségei az utóbbi időben bővültek, művészetét ma már világszerte elismerik, mint a 20. és 21. századi színházi kultúra szerves részét.
A bábszínház éppúgy szól a hagyományos kifejezésről, mint az új technológiák alkalmazásáról, a multimédiás lehetőségek kiaknázásáról vagy a szórakoztatásról. Azonban bátran megvédi büszkén megszerzett pozícióját. A világ jobb hely lesz általa, mint amilyennek látszik. Mindannyian hiszünk ebben, és mindannyian hinni akarjuk ezt.
Tehát félelmeink miatt ne fosszuk meg magunkat az életörömtől!
Higgyük el, hogy Pulcinellában, Punchban, Guignolban, Kašpárekben, Karagözben, Vidushakában, Mobarakban és a többi hősünkben az emberi komédiát megformáló bábfigurák e végtelen sorában még mindig bízhatunk!
És mint annyi előttünk álló generáció, higgyük el, hogy győzelmet aratnak a halállal szemben. Ne ragadjunk bele aggodalmainkba, inkább használjuk a bábszínházat annak különféle formáiban, hogy ismét megidézzük az alkotás örömét és élvezetét.
Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett színháztörténet és színházelmélet szakirányon. Munkássága jelentős a cseh bábszínházi világban, színdarabokat fordít és bábszínházi folyóiratokat gondoz. Az UNIMA prágai színházi intézetének kortárs cseh bábszínházi szakértője.
Fontos bábszínházi kiállítások koncepcióját dolgozta ki hazájában és külföldön egyaránt, amelyek közül a legfontosabb a Strings attached: the Living Tradition of Czech Puppets című kiállítás volt, amely 2013-ban nyílt meg az Egyesült Államokban, a Columbus Museum of Artban.
A DAMU színművészeti főiskola bábszínházi tanszékének, és az alternatív színház és bábszínház (Katedra alternativního a loutkového divadla) tanára, ahol bábszínháztörténetet tanít.