A két előadás, melyet most ajánlok, más-más módon, de az ember lényegét igyekszik kitapintani: a Pardes a lélek testhez kapcsolódásának spiritualitásában, míg az INK a tudatalattiban. Szoboszlai Annamária írása.
A Noa Wertheim és Adi Shaal által 1992-ben alapított Vertigo Dance Company nem először jár Magyarországon. Emlékszem egy pécsi szereplésükre, 2010-ben a Pécsi Nemzetközi Táncfesztiválon a White Noise (vagyis fehér zaj) című előadást látva elég határozott kép alakult ki bennem az izraeli együttesről: hihetetlen energiákat képesek mozgósítani, fizikai erőtartalékaik kimeríthetetlennek tűnnek, és könnyedén megbirkóznak a nehezebb, akrobatikában való jártasságot igénylő koreográfiai elemekkel is. A feszített tempóról, a vaskos, izmos testekről akkor is, most is eszembe jut, hogy hazájukban, Izraelben a férfiak mellett a nők is teljesítenek kötelező közkatonai szolgálatot. Gyanítom, hogy ez a készenléti energia – már csak ezért is – zsigeri szinten él minden izraeliben, a táncosokban pedig hatványozottan.
Az idei, 10. Színházi Olimpián látható darab, mely a pandémia alatt született, a Pardes címet viseli, az óperzsa szó jelentése „fákkal teli gyümölcsös”. Megvannak a belső történeteink a világjárvány miatt bezártságban töltött időszakról. Minden nehézség és frusztráció ellenére sokan meséltek akkoriban pozitív megélésekről, az életük visszaegyszerűsödéséről, amikor is kénytelen-kelletlen mindenki több időt töltött a családjával és magával, otthon. Elkezdtünk kenyeret sütni, a szakadt/kinőtt ruhákból újat varrni, spórolni, de nagyon (igaz, csökkent a költekezésre alkalmat adó szolgáltatások száma is), és egyszerűen elgondolkodni, minek van értelme az életünkben és minek nincs, mi számít és mi nem. Ez utóbbit azóta mintha elfelejtettük volna – sokan az előbbieket is –, de jó esetben néhány, akkor gyökeret eresztett gondolat, az életnek formát adó ritmus segíti az embert összekapcsolódni önmagával.
Egy táncos minden pillanatban erősen kapcsolódik a saját testéhez. Tud ugyanilyen erősen kapcsolódni a többiek(é)hez is? A Pardes – kiegészülve Itamar Doari ütőhangszeres zenéjével – a tánc nyelvén veti fel ezeket a kérdéseket a Miskolci Nemzeti Színház és a Nemzeti Táncszínház színpadán. Aktuális téma, mert itt a tavasz, a kertészkedés ideje: átültetéskor megtapasztalható, hogy az egymástól távol eső növények gyökerei a földben sokszor szétválaszthatatlanul összefonódnak.
Más okokból, de hasonlóan izgalmasnak ígérkezik Dimitris Papaioannou táncelőadása, az INK is. A Színházi Olimpián látható darabról sokat sejtet a görög koreográfus színes művészi múltja. Először mint vizuális művész, illusztrátor és képregényrajzoló hívta föl magára a figyelmet, ezt követően fordult érdeklődése a tánc és a színpadi művészetek felé. A japán butoh – mely véleményem szerint manapság az egyik legizgalmasabb, és bízvást a leginkább különc tánc/mozgásművészeti komplex forma/műfaj – szintén vonzotta egy időben, nemzetközi szinten pedig a 2004-es Athéni Olimpiai Játékok óta csenghet ismerősen a neve, mivel ő rendezte a nyitó és a záró ceremóniát. A sokféle művészi tapasztalat különös keveréket eredményez. Papaioannou színpadán egészen össze nem illő dolgok kerülnek egymás mellé, kicsit úgy, mint a Lautréamont-tól származó szállóigében:
„szép, mint a varrógép és az esernyő véletlen találkozása a boncasztalon”.
Az 1980-as évek óta alkotó művész szívesen játszik a görög mitológia mesebeli, bizarr alakjaival, lételeme az abszurditás, a különös humor, műveiben sajátosan keveredik a szép a csúffal. Mostani darabjában, az INK-ben a sci-fi és a horror területére kirándulás. Különleges, költőiséggel átszőtt képi világra számíthat a néző, melyben realitás és irrealitás ad találkát egymásnak Suka Horn táncművész műanyag lemezbe göngyölt meztelen testének társaságában, miközben ömlik az eső és nő a búza. Vagyis – kézzel hozzáöltve pár gondolatot a boncasztalhoz – jó, ha van nálad esernyő, de a törölköző a lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos egy sci-fi-re, a Nemzeti Színházba.
A Vertigo Dance Company és Dimitris Papaioannou előadásai a Színházi Olimpián:
- Pardes – Miskolci Nemzeti Színház: április 29., 20 óra; Nemzeti Táncszínház: május 1. és 2., 19 óra.
- INK – Nemzeti Színház: május 4., 19 óra.
A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült. 
