A világhírű görög rendező, Theodorosz Terzopulosz előadásával, a Nórával nyílt meg a 10. Színházi Olimpia gerincét képező MITEM a Nemzeti Színházban. Az előadásról Szilléry Éva írt az Origo hasábjain.
Az idő az alapja mindennek – állapította meg Theodorosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapítója az előadás utáni közönségtalálkozón, amikor a színházi módszereiről kérdezték.
„A színházban arra törekszünk, hogy bebizonyítsunk dolgokat, de mire azt hisszük, hogy megtettük, akkor az már egy másik dimenzióba került. Mi csak a dolgok után szaladunk” – fogalmazott.
A rendező arról is beszélt, hogy értelmezésében „Nóra a fogyasztói társadalom része, foglya egy olyan kapcsolatnak, amelyben a férjével együtt mazochisztikus játékot játszanak. Az az átalakulás, amin keresztülmegy, nem pusztán a megszabadulás története, hanem magáé a színházé és az életé is, amennyiben ezeknek is a folyamatos változás a lényege.”
A világhírű görög mester rendezése tökéletesen kimunkált egység, amiben minden mozdulat, fény-játék, látvány és zenei elem egymást kiegészítve a kiismerhetetlen, belső drámai utat járja végig.
A konvenciókon túllépni képes nő drámája állítólag annyira megrázta ősbemutatóján a nézőket, hogy Ibsen maga is megingott és egy másik megnyugtató befejezést írt a darabnak.
Eszerint Nóra a gyermekei kedvéért mégis a babaházban marad, de ez a változat nem volt hosszú életű, mert a darab logikájából következik, mintegy a kényszerű társadalmi szerep megtagadásának szükségszerű folyományaként.
