A Színházi Olimpiával kapcsolatban már sokszor elhangzott, leírtuk ajánlókban, értékelésekben, interjúkban, hogy a rendezvény egyik legfontosabb eszméje a nemzetköziség, a különböző kultúrák találkozása, párbeszéde. A kortárs magyar táncéletben többen futottak és futnak be jelentős nemzetközi karriert, de ha egy névre rá kellene mutatnom, hogy ki az, akinek a ténykedése, munkássága – nem túlzás! – tulajdonképpen maga a nemzetköziség, azonnal Fehér Ferencet választanám. Kutszegi Csaba írása.
Pedig nem úgy kezdődött a karrierje… Már egy-két évvel az után, hogy egy éles szemű rendező-koreográfus az utcán kiszúrta magának a megélhetési reklámszolgáltatás céljából vicces állatfigurát alakító fiatal srácot, láttam Fehér egyik korai koreográfiáját, a Wert királyt (Artus Stúdió, 1999).
Akkor még a szakmában alig páran ismerték, szinte semmit nem lehetett tudni róla. A táncáról sem, ugyanis elképesztően hatásos, izgalmas mozgást mutatott meg, de olyan tánc addig még egyszerűen nem volt. Fehér Ferenc a kezdetektől maga talált ki, a maga testétől szerezve inspirációt minden mozdulatot, persze aztán már évekig az említett koreográfus, Juhász Anikó segítő figyelme mellett. A későbbiekben nyilván megfordult kurzusokon is, de a mozgásvilága, akár saját magának, akár másoknak készült koreográfiáiban mindmáig utánozhatatlanul egyedi.
A 10. Színházi Olimpián, a veszprémi a TÁNC XXV. Nemzetközi Kortárs Fesztiválon eljátsszák a sepsiszentgyörgyi M Studio táncos-színészeinek készített, Lift című előadását, amelyben három férfi egy liftkabin alapterületű térbe szorulva, verbális szöveg nélkül, csak mozgással, hangfoszlányokkal, üvöltéssel megidézi a mai, öltönyös menedzser-világ atmoszféráját, és persze feltárja az eme furcsa közegben igyekvő-vergődő ember sokszor titkolni akart, belső lelki folyamatait is.
A téma és annak sajátos megközelítési és ábrázolási módja nemcsak Székelyföldön talál érdeklődésre. A szentgyörgyiek a 2018-as bemutató óta sok helyen megfordultak az előadással, egyebek mellett 2022-ben Marokkóban, ahol a Moroccan Blanc’art Nemzetközi Színházi Fesztiválon elnyerték vele a legjobb színpadkép, a legjobb rendezés és a legjobb előadás díját. Vagy Iránban, ahol tabrizi Alef Nemzetközi Színházi Fesztiválon Fehér Ferenc a legjobb rendezőnek járó díjat kapta meg érte. De más előadásaiért számos egyéb rangos fesztiválon is díjazták, csak felsorolásszerűen néhány hely: Jeruzsálem, Kanári-szigetek, Bukarest, Birmingham, Pärnu (Észtország) és persze hazai fesztiválokon, Veszprémtől Pécsig többször is.
A „képzetlen”, autodidakta Fehér Ferenc rövid portréjához még feltétlenül hozzátartozik az alábbi adalék: a szakmában világszerte kíváncsiak különleges tudására, ezért rendszeresen tanítani is meghívják. Csak néhány kiragadott hely, ahol kurzusokat tartott: 2021. Bytom, Lengyelország; 2020. Vancouver, Kanada; 2020. Hága, Hollandia; 2019. San Vincenti, Horvátország; 2019. Varsó, Lengyelország; 2019. Pyhäjärvi, Finnország; 2017. Peking, Kína; 2017. Rotterdam, Hollandia; 2016. Panama City, Panama; 2016. Minneapolis, USA;
2016. Detroit, USA; 2014. Bari, Olaszország; 2014. Rio de Janiero, Brazília; 2014. Palma de Mallorca, Spanyolország; 2013. London, Egyesült Királyság;
2012. Philadelphia, USA; 2006. Teherán, Irán; 2005. Kairó, Egyiptom.
BARO D’EVEL LÀ TEASER from Baro d’evel on Vimeo.
A veszprémiek ügyesen használják ki a Színházi Olimpia teremtette lehetőséget: a Lift mellé még két igazi ínyencséget szereztek be. Igen érdekes, érzékeny előadásnak ígérkezik a Compagnie Belova–Iacobelli Tchaïka című, sok mozgással, kevés szöveggel építkező bábjátéka, amelyben Csehov Sirályának sajátos átdolgozása lesz látható. Egy kitűnő színésznő egy ember nagyságú báb segítségével eljátssza öregkori önmagát. Érdekes, hogy a fiatal, Nyinát játszó színésznő milyennek képzeli majdani öregkori önmagát (aki éppen arra készül, hogy Arkagyina szerepében utoljára színpadra lépjen), de talán még érdekesebb (nyilván attól függően, hogy korban kinek melyikhez áll közelebb a nézőpontja), hogy az idős színésznő visszanézve milyennel látja a fiatal önmagát. A Tchaïka egyfajta generációk közötti párbeszéd is.
A Baro d’evel együttes Camille Decourtye és Blaï Mateu Trias koreografálta kettősében, a Làban nem klasszikus színdarabot dolgoz fel, hanem saját tánc- és látványszínházat hoz létre – külsőségeiben nem hivalkodó látványtechnikával, de rendkívül alapos és finom artisztikus látásmódban. Ebben báb nem szerepel, hanem két hús-vér ember, nő és férfi között alakul ki intim színpadi viszony – ennek megteremtésében egy élő, Gus nevű pajzsos varjú van a segítségükre. Mindkét előadó „cirkuszi felmenőkkel” bír. A francia Camille Decourtye gyerekkora óta állatok közelségében él, a barcelonai születésű, katalán Blaï Mateu Trias tagja volt a Circ Cricnek, és a Bohócok határok nélkül elnevezésű társulatnak. Akárhogy is, de értenek a varázsláshoz (is).
A veszprémi TÁNC XXV. Nemzetközi Kortárs Fesztivál műsorán:
- május 15., 21:30, Hangvilla Veszprém
- M Studio: Lift
- május 16., 21:00, Hangvilla Veszprém
- Compagnie Belova-Iacobelli: Tchaïka
- május 17., 20:00, Veszprém Agóra
- Baro d’evel: Là
A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült.
