Június 24-én egy balettest keretében Bartók Béla Csodálatos mandarinja és Ravel Bolerója zárja a 10. Színházi Olimpiát a Margitszigeten. Pataki Andrással, az est rendezőjével és ötletgazdájával a Fidelio készített interjút.
„Két okból is rendkívüli eseménynek tartom a magyarországi színházi olimpiát. Egyrészt azért, mert a világszínház története most gyakorlatilag nálunk formálódik, hiszen minden színházi olimpia egyben színháztörténeti esemény, még akkor is, ha a jelenben nehéz egy-egy pillanatnak a történelmi zamatát kiérezni.”
Ami pedig a párbeszédet illeti, egy olyan színházi tevékenység kapcsán, amelyben közel hatvan ország képviselteti magát, a dialógus kialakulása nem óhajtás kérdése, ez automatikusan megtörténik.
Pataki szerint a Színházi Olimpia egy jó alkalom arra, hogy végiggondoljuk, milyen kapcsolódási pontokon tudunk táplálkozni a saját kultúránkból. Elmondta, hogy véleménye szerint ahhoz, hogy az ember más kultúrákat képes legyen valóságosan megérteni és befogadni, alapfeltétel a saját kultúrájában való aktív létezés.
Ha nem tisztázott a saját identitásunk, nagyon nehéz mások identitását felfogni és megérteni.
Ez egyben kihívás is: van egy széthulló nyugati civilizáció, aminek történelmi alapon mi is a részei vagyunk, és ennek a bomlásnak a jelei a mi életünkben is megmutatkoznak, ez ellen kell tehát valamit tenni.
Pataki András az ötletgazdája az olimpia zárórendezvényének, amelyen a közönség Bartók Csodálatos mandarinját és Ravel Boleróját láthatja majd.
Elmondása szerint az alapgondolat az volt, hogy a színházi olimpia nyitására, amiből végül a rendezvénysorozat záróeseménye lett, álmodjunk meg egy olyan nemzetközi kitekintéssel bíró és befogadható projektet, ami egyszerre magyar és egyetemes. A Bartók-mű mindkettőt eklatáns módon képviseli, az európai kultúrára pedig a Ravel-adaptáció fog reflektálni. A darabok mögött széles nemzetközi alkotógárda áll.
A táncosok között lesz fehérorosz, moldáv, japán, olasz, francia, orosz és magyar művész. A zongorák mellett pedig négy kiváló magyar zongorista fog ülni, akik a hazai innováció szempontjából izgalmas képletet jelentő Bogányi-zongorákon fognak játszani.
Egészen bátor vállalkozásnak tartom Bartók után egy Bartók-improvizációt játszani vájtfülű zenekedvelőknek.
„Nem átírjuk, hanem hozzáteszünk valamit, ami elképzelésünk szerint képes lehet ihletően hatni a közönségre. A Bolero pedig egy show, amivel szeretnénk az európai életérzés örömteli tartalmát megragadni: hogy egy olyan területén élünk a világnak, ahol egyébként akár boldogok is lehetnénk.”
Az interjúban beszél még a Bogányi-zongorákról, a margitszigeti záróesemény tervezett utóéletéről és arról, hogy véleménye szerint kit kellene példaképül választanunk.
