A 10. Színházi Olimpia záróakkordjaként a Nemzeti Színház megrendezi a jubileumi, 10. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót (MITEM). Kulcsár Edit Ágota dramaturgot, a MITEM főszervezőjét kérdezzük a rendhagyó programról, a színház szerepéről és egy kimerítően szép évről.
– Túl van a nehezén, most jön a neheze! Miért szervezi meg a Nemzeti Színház a 10. Színházi Olimpia keretében zajló tavaszi MITEM után ősszel is a Madách Imréről elnevezett találkozót?
– Az olimpia szervezését már nem is pontszerű események láncolataként, hanem áramlatként éltem meg. Abban bízom – és ennek látom jeleit is –, hogy ez az áramlat jó irányba vitt bennünket. A magyar színházi élet sokszor bizalmatlan légkörét most az együttműködés, közös gondolkodás hatotta át, olyan mértékben, ahogyan én azt korábban nem tapasztaltam. Színházunk mellett még több mint száz partnerintézmény vett részt az olimpia lebonyolításában áprilistól júniusig, ami közös erőfeszítésként marad meg az emlékünkben. Az olimpiához hasonló léptékű színházi programsorozatot még nem látott vendégül hazánk – jól esik elismételni a számokat: 58 ország, 400 társulat, 750 előadás, és három hónapon át egész Magyarországon zajlottak az események. Az olimpia szervezőbizottsága Vidnyánszky Attilát bízta meg az esemény művészeti vezetésével. Egy ekkora esemény megszervezése komoly terhet rakott a Nemzeti Színház MITEM-eken edzett stábjára, de édes ez a teher. Mi is több mint negyven társulatot láttunk vendégül a Nemzetiben, emellett külső helyszíneken – többek között a Szent István-bazilika előtti téren, a Tüskecsarnokban vagy az Eiffel Műhelyházban – szerveztünk meg előadásokat, és valószínűleg évek kellenek hozzá, hogy feldolgozzuk mindazt, ami az elmúlt fél évben velünk és a közönségünkkel történt. Minden előadás közben azt éreztem, hogy a jelen pillanat felerősítette annak aktualitását és a közönség is sokkal intenzívebben, nyitottabban kapcsolódott ezekhez az alkotásokhoz, mint eddig bármikor. Ennyi őszinte ovációt, érzelmekkel teli tapsot rég nem tapasztaltam! Ahogy a Madách-projekt egyik angol résztvevője fogalmazott: egyesítettük a színház által a világot. Az őszi, tizedik alkalommal megrendezendő MITEM-nek pedig két oka van: az egyik, hogy voltak társulatok – például a francia Comédie-Française –, akiket csak őszre tudtunk leszervezni, ezen kívül még volt pár program, ami tavasszal már nem volt lebonyolítható. A koronavírus járvány miatt 2020-ban elmaradt a MITEM. Ha ez az év nem marad ki, a 10. Színházi Olimpián 10. MITEM következett volna. De most utolértük magunkat.
– A 10. MITEM amolyan különleges kiadásnak ígérkezik. Milyen gondolat köré rendeződik a rendhagyó színházi találkozó?
– Voltaképpen ott folytatjuk szeptember 29-én, ahol június 24-én abbahagytuk: Madách Imrével. Minden évben az ő egyik mondata határozza meg azt a szellemi horizontot, amelyet a róla elnevezett színházi találkozónk körüljár. Az ember tragédiájának prágai színéből vett intelem – „Ne vedd el a művészetben hitem” – szövegkörnyezete is izgalmas, hiszen az álomból ébredő Kepler/Ádám szembesül ezzel a szorongással, ami bennünket is jellemez. Miközben a felszínen dübörög a színházi kultúripar, menő fesztiválokkal és harsány intrikákkal, külföldi vendégeinktől is tudjuk: a valódi művészet szabadságát egyre több veszedelem fenyegeti. A pénz hatalma, a korlátozó, időnként cenzúrára emlékeztető nemzetközi tendenciák, a szomszédunkban zajló háború réme, a profitéhség és sorolhatnám tovább azokat a tényezőket, amelyek a pezsgő színházi élet egészséges működését megronthatják. Az, hogy ez az aggodalom nem új, hanem Madách gondolkodásában is megjelent, megerősít bennünket abban, hogy foglalkoznunk kell vele, mert nem természetes a létezése, hanem ápolni, gondozni kell. Az olimpia szervezése időszakában számtalanszor feladhattuk volna, rendkívül ellentmondásos időszakban kellett építkeznünk és biztatnunk a partnereinket. Nagyon megérte kitartani, mert most már tapasztalásként mondhatom: nincs értelme művészet nélkül élni! Akárhányféle színházi esztétikával találkoztunk is tavasszal, egyvalamiben közösek voltak ezek az előadások: a színház a színész, a néző és a mű jelenidejű találkozása, ami lélekemelő erővel bír. Nagy szükségünk van erre az erőre a mai időkben!
– Milyen elemekből áll össze a 10. MITEM programja?
– A már említett Comédie-Française Tartuffe-előadása is része lesz a Kassai Állami Színház és a Jugoszláv Dráma Színház produkcióival együtt a MITEM+ névre keresztelt „szekciónak”. A párizsi társulat – az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet közlése szerint – 2008-ban járt utoljára Magyarországon, nagy öröm számunkra, hogy ilyen hosszú idő után az idén 200 éves Miskolci Nemzeti Színház mellett ismét a Nemzeti Színházban láthatjuk őket vendégül. A MITEM programjának másik szekciója a Synergy World Theatre Fesztivál: évek óta felkaroljuk a nyelvi és nemzetiségi kisebbségek színházi előadásait, idén szintet lépünk ezzel a fesztivállal, és érdeklődve várjuk a társulatokat a baskíriai Ufától a németországi Kölnig. Ahogyan a MITEM-eken minden évben meghívtunk határon túli magyar előadásokat, úgy a Színházi Olimpián is arra kértük partnereinket, hogy lássanak vendégül külhoni magyar előadásokat. A nemzeti kisebbségek értékként való kezelése sajnos nem általános manapság, ezért ebben küldetést is látunk. Vendéglátó színházként úgy gondoltuk, a tizedik alkalommal mi is megmutatjuk magunkat: a Nemzeti Színház Showcase keretében teátrumunk utóbbi éveinek sikeres, formabontó produkcióit mutatja be. A Beregszász 30 ünnepi sorozat pedig a fennállásának harmadik évtizedét ünneplő kárpátaljai társulat jelentős előadásait tárja a közönség elé. Közismert, hogy a színházat Vidnyánszky Attila alapította, de azt talán kevesebben tudják, hogy a háború miatt jelenleg Magyországon kénytelenek működni. A kínálatot szakmai kísérőprogramokkal – kiállításokkal, filmvetítésekkel, közönségtalálkozókkal és kerekasztal-beszélgetésekkel – tesszük igazi színházi találkozóvá.
Lukácsy György interjúja eredetileg a Nemzeti Magazinban jelent meg.
A MITEM-sztori
Magyarország és Budapest 2014 előtt nem volt látható az európai színházi fesztiváltérképen. A MITEM alapításáig ugyanis nem volt olyan számottevő nemzetközi színházi találkozó Magyarországon, mint amilyen a környező országok mindegyikében működik – például a toruńi Kontakt, a kolozsvári Interferenciák, a nagyszebeni fesztivál, a belgrádi BITEF vagy a szarajevói MESS.
Vidnyánszky Attila kezdeményezésére 2014-ben indult útjára a Nemzeti Színházban a Madáchról elnevezett színházi találkozó. Már alapítása évében 12 országból érkeztek társulatok. Az elmúlt 10 esztendőben pedig több mint félszáz országból több mint 300 előadás érkezett a MITEM-re, a budapesti Nemzeti Színházba. A találkozó elmúlt éveinek sikerét bizonyítja, hogy a Nemzetközi Színházi Olimpia szervezőbizottsága a 10. olimpia megrendezésével Vidnyánszky Attilát és a MITEM-et bízta meg. 2023 tavaszán-nyarán Európa legnagyobb kulturális rendezvénye a 10. Nemzetközi Színházi Olimpia volt, amelynek főprogramját a 9. MITEM kínálta.
Az elmúlt tíz évben a világszínház jelentős alkotóit, társulatait látta vendégül a MITEM. Olyan rendezők előadásai voltak láthatók többek között, mint Eugenio Barba, Alvis Hermanis, Heiner Goebbels, Eimuntas Nekrošius, Valerij Fokin, Rimas Tuminas, Andrej Mogucsij, Silviu Purcărete, Luk Perceval, Thomas Ostermeier, Valerij Fokin, Michael Thalheimer, Robert Wilson, Theodórosz Terzopulosz, Emma Dante, Tadashi Suzuki, Andrei Şerban, Romeo Castellucci, Valère Novarina, Tompa Gábor, Szlava Polunyin és Vidnyánszky Attila. Olyan meghatározó társulatok érkeztek Budapestre, mint a milánói Piccolo Teatro, a holstebrói Odin Teatret, a vilniusi Meno Fortas, Moszkvából a Vahtangov és a Művész Színház, a szentpétervári Alekszandrinszkij, kijevi Ivan Franko Ukrán Nemzeti Színház, a Kolozsvári Állami Magyar Színház, német nyelvterületről a Berliner Ensemble, a hamburgi Thaliatheater és a bécsi Burgtheater, a villeurbanne-i Théâtre National Populaire, illetve nemzetközi alkotóközösségek, mint a Peeping Tom, a londoni Complicité és a Cheek by Jowl és még sokan mások…
Az olyan nagy színházi nemzetek, mint az orosz, a német és a francia mellett a MITEM vendégei voltak macedón, moldáv, román, szerb, horvát, bosnyák és szlovén, lett, litván és észt, kelet-szibériai szaha, tatár, koreai, vietnami, libanoni, algériai, iraki, török, grúz, japán társulatok is. Volt MITEM skandináv, illetve arab színházi fókusszal. Tradicionális színházi műfajokat is láthatott a közönség: kínai és tibeti operát és egy nyolcórás indiai kathakali előadást.
A MITEM egyik legfontosabb célkitűzése a kezdetektől az volt, hogy áthidalja a kulturális, gondolkodás- és világlátásbeli különbségeket. A mások megértésére tett gesztusok a legfontosabbak a MITEM-en, mert csak így tudják képviselni és megélni egymás megértésének kultúráját – fogalmaznak a szervezők.
