Molière közismert és népszerű klasszikusát, a Tartuffe-öt ezúttal az 1680-ban alapított Comédie-Française társulatának előadásában láthatta a budapesti közönség. Az Ivo van Hove rendező által színpadra állított produkció a 10. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) részeként nemrég a Nemzeti Színházban kelt életre, 13-án és 14-én pedig Miskolcon tekintheti meg az előadást a nagyérdemű. A darabról a Pernelle asszonyt alakító színésznővel, Claude Mathieu-vel a Magyar Nemzet beszélgetett.
A hatvantagú, 20 és 84 éves kor közötti színészekből álló társulat tagjai közül jelenleg én vagyok legrégebb óta, 45 éve a Comédie-Française-ben, így lettem én a doyenne. Az a feladatom, hogy egységessé tegyem ezt a különböző hátterű színészekből álló csapatot, és összekössem a társulatot az igazgatóval. A Comédie-Française-ban két csoportba soroljuk a színészeket: pensionnaire (kezdő) és sociétaire (haladó). A kezdők közül választjuk ki azokat, akik a haladók csoportjába léphetnek, a Molière Társulat tagjai lesznek, bekerülve ezáltal a francia színészek elitjébe. A vezetőségünk tíz tagból áll, ők közvetítenek az igazgatóság és a társulat között. A színdarabjaink és szövegeink gyökerei az 1680-as évekig, a Comédie-Française megalapításig nyúlnak vissza. Ez az örökség az évek során kisebb változásokon esett át, de az alapelvekhez és gondolatokhoz mindig hűek maradtunk. Molière csoportja is hasonlóan működött: közösen hoztak döntéseket. Ma is ugyanezt csináljuk, bár most már jobban szervezett módon. Ragaszkodunk ehhez a hagyományhoz, mert a Comédie-Française egy olyan színház, melynek életébe a színészeknek is van beleszólásuk. A színészek sorsáról a tíztagú vezetőség hoz döntést, nem egyedül az igazgató – árulta el a művésznő, akitől azt is megtudhattuk, hogy a társulat nagy hangsúlyt fektet a szöveggondozásra. Mint mondta, azokat a szövegeket, amelyek nem szerepelnek az 1680 óta meglévő repertoárjukon, azt a már említett tíztagú csoportnak kell jóváhagynia.
A mostani előadásban nagyon koncentrált, erős szöveggel dolgozunk. A színpadon elhelyezett négyszög alakú, fehér tatamin érveket és ellenérveket felsorolva harcolnak egymással a szereplők. Gyakorlatilag az elveik és az ideáik csapnak ott össze egymással – hívta fel rá a figyelmünket Claude Mathieu, aki azt is elárulta, hogy egy új próbafolyamat kezdetén szeret elmélyedni abban a történelmi korban, amelyben az adott darab játszódik…
Tukács Orsolya interjúja teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
