Józsa Péter Pál alkotása jó táptalaj ehhez, mert nem darab, hanem egy egészen különleges – mondjuk így – oratorikus jellegű zeneműbe oltott intellektuális „futam” vagy fantázia. Szövegét tekintve pedig sajátos költői szűrlet, olyan, mint egy hatalmas szabadvers, némiképpen rokonítható a már említett Szarvassá változott fiú kiindulópontjául szolgáló Juhász Ferenc-költeménnyel. Csakhogy itt egy emberiség-történelmi, szellemtörténeti zanzát is kapunk, s a mintául szolgáló Szókratész-védőbeszéd pedig vádbeszédbe fordul: az önmagán keresztül az egész (elfajzott) emberiséget vádoló művész kétségbeesett és apokaliptikus látomásává válik. „Minden így kezdődött! Ezzel kezdődött! A firkálás! Sokszorosítás, hamisítás, koholmány és rágalmazás, vádemelés és csuklók nyiszálása! Rémtettek legszörnyűségesebbikével vádolva! Mielőtt szétporladna a jegyzőkönyv, átmásoljátok, nyelvekre fordítjátok, kommentárokat fűztök hozzájok, a kommentárokhoz indexeket irkáltok; s kétezer év múltán, mint átkapart palimpszesztusszal házaltok vele az Újvilágban, hogy végül kettes számrendszerben végtelenné rögzítsétek a hamisítások hamisításait!” – hasítja elménkbe a több figurára szétbontott főszereplő egyik alakváltozata, jelen esetben Nagy Mari.
A különös, nehéz sorsú szerző apokaliptikus, vagy talán már posztapokaliptikusnak is nevezhető víziója leginkább olyan, mintha egyszerre látnánk Az ember tragédiájának valamennyi színét, csak éppen „összekeverve”, befejezetlen mondatokban. Alapvető morális, történetfilozófiai problémák elegyednek az emberi lét pragmatikus gondjaival (testbe vagyunk szorítva), illetve a művészlét örök kérdéseivel. A rendező számára oly szimpatikus foszlányosság a színpadi asszociációk nyomán, valamilyen érzetté, impulzussá áll össze a nézőben, aki, ha nem próbál racionalizálni, tudatosan értelmezni, biztosan a hatása alá kerül az előadásnak. Az említett hasonlat akár szimbolikussá is teheti a rendhagyó őszi fesztiválnyitányt, hiszen a Színházi Olimpiához kapcsolódó, 9. MITEM éppen egy grandiózus Tragédia-adaptációval zárult június végén. Most pedig ezzel a furcsa, kortárs, kakofón Tragédiával nyitja a 10. MITEM-et a Nemzeti Színház, s bármennyire is nem könnyű ez az „olvasmány”, meglehetősen szép közönségsikerrel.
(Via Nemzeti Színház)
