Izgalmasnak és inspiratívnak tartják a MITEM-et, illetve a Nemzeti Színház szakmai munkáját a találkozó külföldi vendégei. Sikere volt a teátrum első Showcase-ének is, ez egyértelműen látszik a résztvevők reakciójából. Arra kértük a külföldi szakembereket, összegezzék itt szerzett tapasztalataikat. Az összeállítást Ungvári Judit készítette.
A Synergy Fesztivál egyik meghívottja, a török származású macedón színész és színiakadémiai professzor, Atilla Klinçe szerint a Nemzeti Színház összes munkatársa nagyon büszke lehet, a találkozóra, amelyet jól szervezettnek és szakszerűen ítélt. A Synergy Fesztivál programjából a csehországi Těšínské Színház két produkcióját, a Gulliver utazásait és a Görbe templom című előadást, valamint a Kölnből érkezett A félelem megeszi a lelket címűt emelte ki. Azt írta, a lengyel színészek alakítása számára lenyűgöző volt. A Nemzeti Színház gárdáját is dicsérte, szerinte ez a társulat az egyik legjobb, amit hosszú idő óta látott. A MITEM-et különleges eseménynek tartja, amely felejthetetlen élményt nyújtott, mivel erősítette a művészet egyetemességét és a kultúrák közötti kommunikációt.
„A színházon belüli légkör a szakmaiság, a nyugalom és a vendégszeretet kiváló keveréke.”
A Nemzeti Színház több előadásáról is rajongva írt Adriana Popescu, a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színház kommunikációs és nemzetközi kapcsolatok igazgatója. Lenyűgözte őt a Woyzeck, amelyet sokkolónak ítélt, ám szerinte erős, a fiataloknak szóló kortárs alkotás született. Dicsérte A Mester és Margarita ötletes és kifinomult díszletét. A kaukázusi krétakörről szuperlatívuszokban szólt, kiemelve: Brecht darabjának meglehetősen bonyolult cselekményét nagyon pontos művészi felfogással, kiváló szcenikai megoldásokkal ültette át színpadra Avtandil Varszimasvili.
„Egészen tökéletes előadás, rendkívüli színészekkel, akiknek csodálatra méltó a tehetségük, a kivételes fizikai kondíciójuk és a sokoldalúságuk” – fogalmazott a román színházi szakember. A budapesti előadásokon kívül a belgrádi Jugoszláv Dráma Színház Oidipuszát emelte ki, amelyet a klasszikus mű mesteri kortárs változatának tartott. A MITEM-et ő is nagyon fontos fesztiválnak érzi, különösen a közép-kelet-európai színházat illetően, mivel szerinte jó lehetőség arra, hogy többet is megtudjunk közeli szomszédainkról, a közös ügyeinkről, a régió új színházi trendjeiről. A román szakember jó ötletnek tartana egy kifejezetten nemzeti színházakra összpontosító szemlét is.
Először járt Magyarországon Nutsa Kobaidze, grúz színházi szakember, aki maga is több fesztiválon dolgozott már, így nagyra értékelte a szervezők munkáját. Ambiciózusnak és színvonalasnak tartotta a találkozót, amelyet Európa egyik legfontosabb fesztiváljának ítélt. A programból kiemelte a kassai Hamlet táncprodukcióját, valamint a Nemzeti Színház A Mester és Margarita című előadását.
A kisebbségi színházak megjelenését tartotta meghatározónak a szlovén író, publicista, Irena Urbič, aki szerint, ha a fesztivál egy kicsit nyit az alternatív, progresszív, posztdramatikus színházi poétikák felé is, akkor felkerülhet a legjobb európai fesztiválok térképére. A szakember a Těšínské Színház Gulliver utazásai, a Theater TKO A félelem megeszi a lelket, illetve a Comédie-Française Tartuffe, avagy a képmutató című produkciókat emelte ki a fesztiválprogramból.
Kiemelkedőnek ítélte mind a fesztivál, mind a Nemzeti Színház produkcióinak színvonalát Rodrigo Francisco, a spanyol Companhia de Teatro de Almada és az Almada Fesztivál igazgatója. Szerinte többször kellene meghívniuk nyugati fesztiválokra is a budapesti társulatot. Azt írta, bár sajnos csak két előadást látott, a Rexet és a Bánk bánt, de ez utóbbi nagyon nagy hatással volt rá. Elismerően szólt arról is, hogy a Nemzeti Színházban „kulturált, szelíd és szimpatikus színházi emberekkel” találkozott, akik
„jobban szeretik a színházat és az irodalmat, mint a showbizniszt”,
és ez nem mindenütt van így. A spanyol szakember reményét fejezte ki, hogy a jövőben jobban is megismerheti a budapesti teátrum munkáját.
Sokszínűnek és jól strukturálnak tartotta a fesztiválprogram válogatását az azerbajdzsáni dOM független színházi társulat alapítója és igazgatója és az Azerbajdzsán Állami Kulturális és Művészeti Egyetem Kulturális Központjának igazgatója, Tarlan Rasulov aki szerint a fesztiválon nem volt két egyforma darab sem hangulatában, sem pedig stílusában. A produkciók közül kiemelkedőnek tartotta a párizsi Comédie-Française Tartuffe, avagy a képmutató című előadását, amely izgalmasan mutatta meg, hogy a klasszikusok milyen megrendítően tudnak szólni korunkról.
– írta az azeri szakember, aki kritikát is megfogalmazott a rendezvénnyel kapcsolatban. Szerinte fontos lenne a találkozó reklámja, mert úgy véli, a MITEM egyértelműen kinőtte szűk nemzeti hatókörét, és elkezdte felkelteni a világ minden tájáról érkező szakemberek érdeklődését. „A MITEM elfoglalta helyét a szakmai naptáramban.” – tette hozzá. Szerinte
a MITEM, ellentétben sok más fesztivállal, valóban nyitott a világ felé, és képes lehet az egykor hermetikusan elzárt magyar színházat is kinyitni a maga sokszínűségében. A fesztivál egyedisége ebben a nyitottságában rejlik
„A fesztivál minden előadásában visszhangzottak Madách Imrének a fesztivál mottójába foglalt szavai: A színház, mint felvilágosítás, a színház, mint társadalmi esszé, a színház, mint az emlékezet tere, a színház, mint tribün, a színház, mint az egyéniség temploma – ez volt a MITEM palettája, amit láttam és éreztem.” Így fogalmazott Emiliia Dementsova, Izraelben élő költő, drámaíró, film- és színházkritikus, a Színházi Kritikusok Nemzetközi Szövetségének tagja, a The Theatre Times cikkírója. A szakember hosszasan dicsérte a fesztiválszervezők munkáját, a barátságos légkört. Külön kiemelte a válogatás sokszínűségét és színvonalát, valamint a magyar közönséget is, amely nagyon befogadó, és reagál arra, ami a színpadon történik.
„Számomra a MITEM egyfajta magyar színházi csoda” – fogalmazott a kritikus. „Az, hogy Vidnyánszky Attilának és csapatának hogyan sikerült egy nagyon nehéz, világjárványt és világkataklizmákat is magában foglaló időszakban viszonylag rövid idő alatt Budapestet a színházi vonzáskörzet és a Színházi Olimpia fővárosává tenni, zseniális esettanulmány a jövő színházi vezetői és producerei számára.”
– írta kérdéseinkre válaszolva Emiliia Dementsova.
A cikk eredetileg a Nemzeti Színház oldalán jelent meg.
