Hogyan állhatunk ellen az elnyomásnak úgy, hogy ne váljunk hőssé? A díjnyertes francia rendező, Jean Bellorini és színészekből, énekesekből, zenészekből álló társulata pergő, hangulatos kabarét, szaftos és hátborzongató politikai bohózatot tár elénk Az öngyilkos, szovjet vaudeville című darabjával. A Théâtre National Populaire előadása a MITEM meghívására érkezik hazánkba, hogy a Színházi Olimpia keretében megnevettesse és elgondolkodtassa a magyar közönséget is.
Nyikolaj Erdman orosz dráma- és forgatókönyvíró Az öngyilkos című művét a sztálini Szovjetunióban nem sokkal a megjelenés (1928) után be is tiltották, a szerzőt pedig közel három évre deportálták. Később háziőrizetben élt – örökös félelemben, csakúgy mint darabjának főhőse, Szemjon Szemjonovics. Erdman bravúros, humoros bohózatát dolgozta fel Jean Bellorini a francia Théâtre National Populaire-rel, és tette még hatásosabbá a kórussal, a zenészek játékával, valamint az André Markowicz szövegének féktelen ritmusára lüktető zenével.
„Zseniális és metsző komédia” – írja Bellorini rendezéséről a Le Monde, a darab főszereplőjével, a valódi antihős Szemjonoviccsal ugyanis mindannyian könnyen tudunk azonosulni: a káoszban vergődő szánalmas kisember története korunkról, vágyainkról, lemondásainkról is szól.
Éjnek évadján a munkanélküli, elkeseredett főhős májas hurkával csillapítaná éhségét, majd ezen összeveszve feleségével az utolsó leheletét emlegetve távozik. A feleség abban a meggyőződésben hív segítséget, hogy Szemjonovics véget akar vetni az életének: erre a hírre aztán összesereglik a szomszédság, kisvártatva tömegesen tódulnak az érdeklődők, hogy tanúi legyenek a sajnálatos eseménynek.
A dicső halálon elmélkedő Szemjonovicsnak támad egy ötlete: öngyilkossága révén talán végre lesz belőle valaki?
Egyszerre szörnyű és örömteli – olvasható a Les inrockuptibles kritikájában: a szerző Gogol szatirikus hagyományait követve olyan embereket, méltóságokat, egyházi szereplőket, boltosokat gyűjt itt egy csokorba, akik kitartóan keresik az életük értelmét, miközben korábbi viszonyítási pontjaik mind megsemmisültek. A lefojtott társadalmi közegben egyetlen apró füllentés is csalások láncolatát leplezheti le, s ez végül robbanáshoz vezet.
Jean Bellorini másodszor rendezi meg Erdman máig érvényes darabját: 2016-ban németül, a Berliner Ensemble társulatával már nagy sikerrel színpadra állította Az öngyilkost.
A darab messze túlmutat a történelmi és politikai dimenziókon, hogy csodálatosan mutassa meg az élet értékeit és a létezés értelmét. Ebben Az Öngyilkosban nincs tragédia és kellemetlenség, azonban ez a sajátos orosz komédia ezért még pusztítóbb, mert teljesen fekete.
– írta a News in France a darab francia bemutatója után. A történet kettőssége – egyszerre vaudeville és tragédia – jelenik meg Macha Makeïeff színes jelmezeiben is, amelyek szintén az életet ünneplik.
Az előadás szomorú aktualitással bír, Nyikolaj Erdman szövege ma is erőteljesen hat, hiszen minden elnyomó politikai rezsim vitriolos kritikája, önmarcangoló töprengés a lét értelméről. Így jelenik meg benne a mai valóság visszhangja is, hiszen Jean Bellorini erősen reflektál az Ukrajnában történő eseményekre. A La terrasse szerint Bellorini
művészete minden erejét felhasználja, és kímélet nélkül jut el egy szovjet vaudeville bohókás költőiségétől az orosz tragédia szívszorító fájdalmáig.
Az öngyilkos, szovjet vaudeville című darabot június 13-án láthatjuk a Nemzeti Színház színpadán. A francia nyelvű, angol és magyar felirattal is követhető előadásra jegyek már elérhetők ide kattintva.
