Az alapításának bicentenáriumát ünneplő Miskolci Nemzeti Színház a Kolozsvári Állami Magyar Színház és a Schauspielhaus Zürich előadásait hívta meg a Színházi Olimpia keretében. A fesztiválról és az ünnepi évadról a Nemzeti Magazin kérdezte Béres Attila igazgatót.
– Mikor figyelt fel először a Színházi Olimpiára?
– Akkor kezdett foglalkoztatni igazán ez a fesztivál, amikor kiderült, hogy Magyarországon lesz a 10. Színházi Olimpia. Korábban nem sokat tudtam róla. Nyilván szakmai szempontból fontos minden ilyen seregszemle, de annak különösen megörültem, hogy Budapesten kívül a vidéki színházakban is lehetnek, lesznek vendégelőadások. Ennek köszönhetően mi is ki tudjuk egészíteni, tartalmasabbá tudjuk tenni a Miskolci Nemzeti Színház fennállásának 200. évfordulója tiszteletére tervezett ünnepségsorozatot.
– Ez a színház persze már nem az a 200 éves színház…
– Hogy pontosak legyünk az évfordulót illetően: a mai Magyarország területén 200 évvel ezelőtt, 1823. augusztus 24-én Miskolcon nyílt meg az első magyar nyelvű kőszínház. A miskolciak akkor is szerették, támogatták a színművészetet. A felajánlásoknak, önkéntes adakozásoknak köszönhetően avatták fel a mai Déryné utcában az első színházépületet, majd miután az 1843-as nagy miskolci tűzvészben leégett, 1847-ben kezdődött meg a társulatnak ma is otthont adó színház építése.
– A Színházi Olimpia kicsit korábban lesz, mint a születésnap.
– A felkészülés már régen elkezdődött. Például az évforduló tiszteletére meghirdetett drámaíróverseny eredményét már tavaly kihirdettük. Eredetileg szerettük volna a mai nyári színház területén, körülbelül az eredeti helyén felépíteni annak az egykori, kőből és fából emelt színháznak a kicsinyített mását, és itt rendeztük volna meg a Tatárok Magyarországon című Kisfaludy Károly-darabot, mivel 200 évvel ezelőtt is ez volt a nyitóelőadás. De a gazdasági nehézségek miatt erről le kellett mondanunk. A mai nagyszínpadon lesz a bemutató. Szerencsére a 10. Színházi Olimpiának köszönhetően több igazán értékes előadással tudjuk megajándékozni a város színházbarát közönségét.
– Jó olimpiai helyszín, technikai szempontból megfelelő a miskolci színház?
– A színház épületére ráférne egy felújítás, de szerencsére a színpadtechnika rendben van. Semmi akadálya a vendégelőadások befogadásának.
– Az intézmények választhattak a 10. Színházi Olimpia lehetséges előadásaiból. Miskolcon mi volt a szempont? Miért éppen Kolozsvár? Miért éppen a svájci társulat?
– Azt hiszem, különösebben nem kell indokolnom, hogy itt a helye a Kolozsvári Állami Magyar Színháznak. Az ottani társulat 1792-ben alakult, a magyar nyelvterület első hivatásos színtársulataként, 1821-ben ott nyílt meg az első magyar nyelven játszó kőszínház. A mai, a kiváló rendező, Tompa Gábor által vezetett társulatot több évtizede Európa legjobbjai között tartják számon. Nekünk olyan ez a színház, mint az idősebb testvér. Az ő meghívásuk olyan, mintha közeli rokonok látogatnának meg bennünket, mivel magam is erdélyi születésű vagyok.
– A szülővárosa Marosvásárhely. Az ottani színházat is hívhatta volna.
– A választásunkban – a szakmai elismertség mellett – a miskolci színház 200 éves évfordulója volt a döntő szempont. A marosvásárhelyi színház jóval fiatalabb, mint a kolozsvári, de már a mi igazgatásunk alatt rendezett első, 2013-as Határtalan Napok keretében is vendégszerepelt Miskolcon a színház Tompa Miklós Társulata. Abban is biztos vagyok, hogy jönnek még Miskolcra a marosvásárhelyi kollégák.
– Nézzük a svájci társulatot! Őket miért választotta?
– A Schauspielhaus Zürich meghívását sem kell különösebben indokolnom. A sírás (A sejtés) rendezője, Christoph Marthaler a színházi szakma olyan óriása, mint mondjuk a fociban Lionel Messi, vagy a teniszben Rafael Nadal. A mai színházi világban Marthaler iskolát, saját színházi nyelvet teremtett, mint mondjuk a nemrég elhunyt Peter Brook. A két miskolci előadásra a jegyek árusítását csak márciusban kezdjük, de már előre félek, hogy olyan nagy lesz a szakmai érdeklődés – külföldről is –, hogy nem marad elég hely a miskolciaknak.
– Az olimpia honlapja szerint lesznek még további meglepetések is.
– Jeruzsálemből jön egy táncszínház, a Vertigo Dance Company, majd pedig ősszel a Tartuffe-előadást hozza el Párizsból Miskolcra a Comédie-Française.
– Túl az olimpián, de mégis annak részeként?!
– Igen, ez már ősszel lesz, és nemcsak Miskolcon, hanem Budapesten a Nemzeti Színházban is vendégszerepel az együttes, de ez is az olimpiának köszönhető különleges ajándék lesz. Folyamatban van még egy tárgyalásunk, igaz, már nem az olimpia részeként, de mindenképpen figyelemre méltó vendégjáték lesz Miskolcon a bukaresti Bulandra Színház előadása.
– Az olimpiai előadásokhoz Miskolcon kapcsolódnak-e közönségtalálkozók, esetleg szakmai fórumok?
– Erről még korai lenne beszélnünk. A vendégek elfoglaltságától, leterheltségétől függ, hogy tudunk-e esetleg ilyen találkozókat szervezni.
– Arra nem gondolt, hogy rendszeressé kellene tenni Miskolcon a színházi fesztiválokat?
– Amikor a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója lettem, akkor kezdtük el itt a Határtalan Napok című fesztiválsorozatot. Az első alkalommal, 2013 áprilisában három napon, három határon túli magyar városból, három művészeti ág alkotói, előadói találkoztak Miskolcon. Nemcsak színházakat hívtunk, jöttek képzőművészek, zenészek, írók, költők. Majd a pandémia miatt volt egy kis megtorpanás, de tavaly meg tudtuk tartani a rendezvényt. Elképzelhető, hogy az idén a Határtalan Napok is beolvadnak a születésnapi sorozatba. Természetesen megérdemelné ez a város, az itteni színházbarát közönség, hogy bekerüljünk a szakmai körökben is számontartott fesztiválok sorába. Sajnos, a mostani gazdasági helyzet megnehezíti a tervezést.
– Tagja a 10. Színházi Olimpia felügyelő bizottságának…
– A felügyelő bizottság a törvényes működéssel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Nagy felelősség a tagjának lenni, büszkeséggel tölt el, hogy segíthetek.
– De beavatottként nyilván nagyobb rálátása van ez egész olimpiára. Mi az, ami különösen kedves az ön számára?
– Nagyon sok olyan rendezvény lesz, az előadásokon kívüli szakmai fórum is, ahová el fogok menni. De ami számomra most a legfontosabb, hogy minél szebb, tartalmasabb legyen a Miskolci Nemzeti Színházban a 200. születésnap tiszteletére tartott ünnepségsorozat.
A Miskolci Nemzeti Színház programjairól bővebb információ ide kattintva.
Filip Gabriella interjúja eredetileg a Nemzeti Magazin, X. évfolyamának 5. számában jelent meg.
