Idén a Színházi Olimpiához csatlakozva, Olaszország és Izrael különleges táncegyütteseivel és ismert magyar alkotókkal várják a közönséget a Budapest Táncfesztiválra április 27. és május 6. között. Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház igazgatója a fesztiválszervezés kulisszatitkai mellett azt is elárulja, kinek ajánlja a táncelőadásokat.
– Hányadik alkalommal rendezik meg idén a Budapest Táncfesztivált?
– A Nemzeti Táncszínház megnyitása óta megszervezi ezt a fesztivált, 2010 óta pedig már a mai nevén, Budapest Táncfesztiválként. Fontosnak éreztük, hogy megjelenjen a fesztivál nevében Budapest, ezáltal is beemelve a fővárost a kortárs táncélet körforgásába. Az idei év még különlegesebb lesz, ugyanis csatlakoztunk a húsvéttól Szent Iván napjáig tartó 10. Színházi Olimpiához, így a hazai legnagyobb táncünnep, a Budapest Táncfesztivál nemzetközi előadásai egyben a jubileumi színházi fesztivál programjai is lesznek.
– Idén Izrael és Olaszország a Budapest Táncfesztivál két díszvendég. Mit kell róluk tudni? Mi az onnan érkező társulatok különlegessége?
– Az olasz társulat estje két részből áll, az egyik egy izraeli koreográfus, Eyal Dadon, a másik meg egy olasz, Diego Tortelli munkája. Az első rész azt a változást, transzformációt mutatja be, hogy a gyerekségből, a gyereki létből, az ártatlanságból, hogy lépünk a felnőttkorba. Hogy ez mi mindent jelent, ezt fogalmazza meg ez a képzett, nagyon magas technikai tudással rendelkező társulat. Ez nagyon érzékeny és nagyon izgalmas koreográfusi teljesítmény. Ez a Yeled című előadás – maga a szó is azt jelenti, hogy gyermek. A másik a Shoot me, ami inkább zenei alapra épülő produkció, ahol Jim Morrison-számok is felcsendülnek majd. Ez tehát az Aterballetto, velük kezdünk.
Az izraeli Vertigo pedig azért az egyik kedvencünk mert amellett, hogy 2014-ben voltak már Budapesten a Táncfesztiválon, van más magyar kötődésük is, ugyanis évekkel ezelőtt dolgoztak együtt az Artussal, Goda Gábor társulatával. Már akkor is egy nagyon izgalmas csapat volt. Noa Wertheim, Adi Shaal és a társulatuk tagjai egy ökofaluban dolgoznak és élnek Izraelben, Tel-Avivon kívül. Ez az önfenntartó közösség a Covid alatt még inkább bezárkózott, amikor leállt az élet, nem volt előadás, turné, megadatott nekik, hogy be tudtak költözni a próbaterembe az egyébként állandóan turnén levő Itamar Doari zeneszerzővel, ütős előadóművésszel. Pardes az előadásuk címe, ami virágoskert, olajfaliget jelent, egyéb nyelvekben Paradicsomként él tovább a szó. Ritkán adatik meg az, hogy egy alkotó ennyire el tud mélyülni egy témában, kizárva a teljes külvilágot.
– Kinek szól a táncfesztivál, a tánc-gourmet-nak vagy a kezdők is találnak kedvükre valót?
– A Budapest Táncfesztivál alapvetően egy kortárs táncfesztivál, de a programot minden évben úgy állítjuk össze, hogy mindenki megtalálja a kedvére valót. Idén is nagyon színes palettával készültünk, lesz árnyjáték és vonósnégyes, az egyik elő adásunkban felfedezhetik Jim Morrison dalait, választhatnak klasszikus Shakespeare-királydrámát kortárs nyelven eltáncolva, illetve kiderül, hogy Bizet Carmenje minden nőben benne lakik, A varázsfurulyában pedig a magyar népdalé és a néptáncé lesz a főszerep. Azt gondolom, hogy ebben a felhozatalban az ínyencek is megtalálják a csemegéket, de szeretettel várjuk azokat is, akik még csak most ismerkednek a tánc műfajával. A célunk úgyis ugyanaz, hogy mindenki szerelembe essen a tánccal…
Borbély Zsuzsa interjúja eredetileg a Papageno oldalán jelent meg.
