Május közepén olyan táncelőadásokat láthatunk, amelyek erős társulatok és egy-egy neves koreográfus (két esetben határokat is átlépő) találkozásából születtek. Jó esetben ilyenkor a koreográfus hozza magával a társulat számára inspiráló, kevésbé ismert vagy ismeretlen táncnyelvét. A fúzió pedig nemcsak a konyhában hozhat új ízeket. Turbuly Lilla írása.
Május 16-án a Bozsik Yvette Társulattól a Göttingenben élő japán butoh táncos és koreográfus, Tadashi Endo korográfiáját, a HA DÔ-t láthatjuk a Nemzeti Táncszínházban. A cím hullámmozgást jelent, az előadás pedig a modernkori háborúk áldozatainak állít emléket, beleértve ebbe a menekülők szenvedéseit is. Így ma még a 2019-es bemutatónál is aktuálisabb.
A néző betekinthet a butoh, európai embernek többnyire ismeretlen világába, amelyhez a társulat tagjai a koreográfussal való hároméves együttműködés során kerültek közelebb. „Felüdülés látni, hogy egy külföldi koreográfus magyar együttesnek átadja, annak sajátjává teszi egy (eredetileg „nemzetközi”) alkotását úgy, hogy a produkción felesleges kitérők nélkül végigvezeti a vezéreszméjét és a módszertanát” – írta Kutszegi Csaba az előadásról a 2019-es bemutató után. Hozzátette azt is, hogy „a HA DÔ táncos előadói kiemelkedő, páratlanul magas színvonalú teljesítményt nyújtanak, és maga a koreográfia is rendkívül alapos, elmélyült, következetes munka.” (A teljes cikket itt olvashatják.)
A HA DÔ nem az önfeledt szórakozást nyújtó táncelőadások közé tartozik, annak ajánljuk, aki nyitott a mélyebb tartalmakra és a nálunk kevésbé ismert táncnyelvekre is.
Május 17-én a sepsiszentgyörgyi M Studio érkezik a Nemzeti Táncszínházba. A határon túli társulat és Frenák Pál találkozásából egy klasszikus újraértelmezése született. Ahogy a modernizált cím is jelzi, a [email protected] a mába helyezi a közismert történetet, és a társadalmi háttér helyett inkább az érzelmi tragédiára koncentrál. A két fiatal belső világát jelenítik meg, azt, ahogy a fogyasztói társadalomban élve illúziók fogságába esnek.
Frenák Pál egyik jól ismert koreográfiája, az InTime és annak ikonikussá vált piros kanapéja után most ismét előkerül a bútordarab fűbe öltöztetett, zöld változata, ez a belső világot is jelző intim tér.
Május 18-ra egy szegedi kirándulást ajánlunk. Enrico Morelli nevét már ismerhetik a hazai balettrajongók, hiszen több ízben dolgozott a Szegedi Kortárs Balettel. Emlékezetes munkája volt például a Moderato Cantabile, amelyről két alkalommal, itt és itt is írtunk. De olyan klasszikusokat is koreografált Szegeden, mint a Coppélia (kritikánk itt) vagy az Orfeusz és Euridiké (amelyről itt írtunk).
Ezúttal nem a szegedi társulattal dolgozott, hanem az olasz MM Contemporary Dance Company részére koreografált Ballad című, Mauro Bigonzettivel közös estje vendégszerepel a Szegedi Nemzeti Színházban. A címadó koreográfia, a Ballad Bigonzetti munkája, akit hazája egyik legjelentősebb koreográfusaként tartanak számon. A mű az 1980-as évek várakozással és változásokkal teli légkörét idézi meg, lendületes zenei dramaturgiával kelti életre a korszak művészetét és hőseit.
Az est másik koreográfiája, az ELEGIA_care landscapes Morelli munkája a saját útról és az identitás kereséséről. Az előadás különböző életutakat jelenít meg, és ezeket ütközteti egymással.
Érdemes kihasználni a lehetőséget, hogy a Színházi Olimpia keretében a szegediek most otthon találkozhatnak e két kiváló koreográfus munkáival.
- Május 16. 19.00, Nemzeti Táncszínház, Nagyterem, Bozsik Yvette Társulat: HA DÔ
- Május 17. 19.30, Nemzeti Táncszínház, Kisterem, M Studio & Fren_Ák: [email protected]
- Május 18. 19.00, Szegedi Nemzeti Színház, MM Contemporary Dance Company: Ballad
A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült.
