Nagy várakozás előzi meg a 10. Színházi Olimpia keretében zajló 9. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó kínai Faust-előadását. A május 10-én a Nemzeti Színház nagyszínpadán látható produkció rendezője, Liu Libin professzor a Színházi Olimpia nemzetközi szervező bizottságának tagja, aki úton Budapest felé osztotta meg velünk gondolatait a Faust-értelmezéséről és magáról a Színházi Olimpiáról.
Johann Wolfgang Goethe drámai költeményét, a Faustot több mint egy évszázada mutatták be Kínában. Azóta mind a nagy német író, mind műve széles körű hatást gyakorolt az országra, számos kínai irodalomkutató és olvasó egyik kedvenc művévé vált; értelmezési nehézségei, homályossága dacára előadások és feldolgozások népszerű forrása lett.
Mai élet, ősi mítoszok
A Faust nagyszabású háttérben játszódó, kifinomult tartalmú és összetett felépítésű, folyamatosan változó stílusban megírt klasszikus irodalmi mű. Realista leírásait zabolátlan képzeletvilág színesíti; a mai életet ősi mítoszok és legendák társaságában állítja elénk. Jelenetei, jellemábrázolásai változatosak, egyediek és szellemesek, részben ez adja a mű nagyszerűségét és báját. A 12111 sorból álló, ragyogóan megszerkesztett, realizmust és romantikát ötvöző drámai költemény Isten és Mefisztó fogadásával, illetve Faust és Mefisztó egyezségével kezdődik. Isten szerint az emberek gyengeségeik ellenére megőrzik erkölcsi tartásukat, nem térnek le a helyes útról; Mefisztó ellenben lenézi, söpredéknek tekinti az emberiséget. Vitájukat eldöntendő, fogadást kötnek a halandó Faustra. Mefisztó a halandók világába megy, hogy bizonyítsa igazát: alkut köt Fausttal; a tagadás szellemeként mindaddig rendelkezésére áll, míg Faust igényt tart rá, ám mihelyst Faust elégedettnek érzi magát, élete nyomban véget ér, és lelke Mefisztóra száll.
A drámai cselekmény nem egyenletesen halad előre. A német folklór alapján, Faust eszméinek változásával párhuzamosan bontakozik ki; a főhős öt törekvésének – tudásszomjának, szerelemkeresésének, hatalmi törekvéseinek, művészeti próbálkozásainak és sikervágyának – kudarcát tárja elénk. Faust alakjában Goethe mély emberismerete és szellemi jártassága jelenik meg. A darab az élet értelmét a pragmatikus alkotómunkában és a rossz cselekedetek/gondolatok kerülésében ragadja meg. Emellett a kitartást, a haladást dicséri, miközben óv az önelégültségtől és a túlzott optimizmustól: ez a közismert fausti szellemiség.
Kínai párhuzamok
A fausti szellemiséget azonban különböző korok és kultúrák sokféleképpen, sokféle nézőpontból, gyakorta a legkevésbé sem németesen értelmezték. Kínában párhuzamot szoktunk vonni a Faust (1832) címszereplője és a Nyugati utazás (1592) majomkirálya között: mindkettő népmesei hős, mindkettő számos alkotás, illetve feldolgozás ihletője, mindkettőt számos formában vitték már színre. A két történeten a kínai és a nyugati kultúra közötti különbségek és egymást kiegészítő jellegzetességek is bemutathatók. Általános vélemény szerint mindkettő a hátteréül szolgáló civilizációt fémjelzi. Faustot teljes, noha két alkotóelemű (dichotóm) embernek tekinthetjük, a majomkirályt pedig félig ember, félig szörny összekötő figurának a halandók és a halhatatlanok világa között.
A Faust cselekményében az objektivitás különválik a szubjektumtól, ezáltal az individualizmust állítja elénk, míg a Nyugati utazás éppen ellenkezőleg, az ember és a természet közötti harmóniát ábrázolva válik a kollektivizmus jelképévé. Bár a két kulturális felfogás alapvetően különböző, nem ellentétesek, hanem egymás kiegészítői. Faust hősies egyéniség, az istenit és a démonit egyesíti magában. Az emberi értékeket a folyamatos öntökéletesítés eredményeként tárja elénk. A Nyugati utazás majomkirálya szintén hős, az állati, emberi és isteni tulajdonságokat egyesíti. Ért a szertartásokhoz, utálja a jellemtelenséget, ám néha – jellegzetesen emberi módon – hajlamos az önelégültségre és türelmetlenségre. Egy Tang-szerzetes vezetése alatt két segítőtársával eljut Nyugatra, ahol bódhiszattvává válik, ráébredve személyes és társadalmi értékére.
Tudás, szerelem, hatalom, szépség, karrier
A Faust című drámai költemény eredeti cselekményében Faust boszorkányfőzettől megfiatalodik. Ezután laboratóriumát elhagyva megéli a szerelmet Margittal. Majd Wagner nevű famulusával és a kettejük által készített lombiklénnyel az ókori Görögországba megy, beleszeret Helénába, gyermekük születik. Munkaszenvedélyét kiélve gátépítésben segédkezik, termőföldet hódít el a tengertől, a természetet alakítva használ az embereknek. Élete végén, boldogan, így esdekel a pillanathoz: „Oly szép vagy, ó, ne szállj tovább!” Mefisztó már elragadná a lelkét, ám ekkor Isten angyalt küld, aki a mennybe viszi Faustot. A történet Faust életének ötféle törekvését kíséri végig: vágyakozását a tudás, a szerelem, a hatalom, a művészeti szépség és a karrier iránt. Minden törekvése tragikus kudarccal végződik.
A Faust tragédiája című ötfelvonásos előadás Goethe Faustja alapján készült. Szövegünk célja, hogy feltárja az embert vezérlő vak vágyakat és önismerethiányt: Faust nem tudja igába hajtani a természetet, elbukik közéleti eszméivel, kiábrándul a klasszikus esztétikumból, még az igaz szerelmet sem nyeri el. Kielégíthetetlen vágya arra készteti, hogy Mefisztó, a tagadás szelleme vezetésével addig tapasztalja az élet hullámvasútját, míg az út végén csak a kudarc fájdalma marad számára. Margit biztatására Faust végül átlát a szitán, megküzd az ördöggel. Faust folyamatos önvizsgálata és az emberi lét értelmének, értékének keresése felszínre hozza az emberiségben rejlő jót.
Ha vágyainkért eladjuk a lelkünket, az nem csak Faust esetében vezet tragédiához, hanem az egész emberiség számára is tragikus következményekkel jár. Ha dicsőnek hirdetett emberi civilizációnk alapja vágyelvűvé válik, értelmét veszti a haladás, a fejlődés, és csupán lelki szenvedéshez vezet.
Milyen valójában „embernek” lenni?
Így tesszük fel a kérdést: Milyen valójában „embernek” lenni?
Faust a német folklór bölcs, tudós szereplője, ismeri a jóslás, a csillagászat, a mágia, az alkímia stb. rejtelmeit. Alkut köt az ördöggel: az köteles Faustot szolgálni élete végéig, Faust halála után azonban viheti a lelkét.
Faust legendája tulajdonképpen erkölcsi tanmese: arra int, hogy vágyainkat megzabolázva kötelességtudóvá váljunk, máskülönben a szellemvilág meggátolja igaz emberségünk kibontakozását. A távoli múltra, a 21. századra és a jövőre nézve egyaránt érvényes tanulság, hogy igyekezzünk függetlenedni a vágyainktól, ne foglalkozzunk állandóan az anyagi javakkal. Az erkölcsi fegyelem megőrzése pedig megkerülhetetlen, folyamatos feladat.
Az olimpia szellemiségéhez hozzátartozik a „kölcsönös megértés”, a „barátság”, az „egység és a tisztességes verseny”; minden részt vevő ország irányadónak tartja ezeket a szabályokat és eszményeket, a testi versengéshez hasonlóan a kultúrában is. Theodórosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia Nemzetközi Bizottságának elnöke 2013-ban, a Pekingben megrendezett 6. Színházi Olimpia sajtótájékoztatóján kiemelte, hogy a színház a kultúra olvasztótégelye. A javasolt koncepció célja, hogy minél több kulturális elem – színház, kultúra, művészet – épüljön be az olimpiai szellemiségbe. A Színházi Olimpia törekvése, hogy a hagyományos és a kortárs kultúrát sokoldalúan, társadalmi vonatkozásaival együtt mutassa be, ezért is terjedt el ilyen széles körben a világon.
A pekingi 6. Színházi Olimpiáról tartott fórumon a bizottság az „Álom” tematikus szót javasolta. Érdekes, milyen közel áll egymáshoz az angolban a dráma (drama) és az álom (dream). A bizottság szerint bár a színház az életből merít, a színpad világa valójában a szerző által színpadra álmodott élet. A kínai színháztörténet sok neves szerzője írt álmokról. Számos színdarabban szerepel álom, illetve számos darab szól álmokról. A színház képes megjeleníteni az álmokat, érzelmeket, a vágyott jövőt, a szívből jövő reményt. A 6. Színházi Olimpia keretében igyekeztünk valóra váltani Kína színházi álmait, és bekerülni a világ színházi vérkeringésébe. Ennek jegyében került sor 2014 novembere és december 25. között a nagy sikerű pekingi 6. Színházi Olimpiára, 22 ország és régió 45 színdarabjának részvételével. A darabok kétharmadát külföldi drámák tették ki, egyharmaduk volt hazai mű. A művészeti formák között szerepelt a színház, az opera, a táncszínház, a hagyományos kínai színház, valamint más jelentős színházi irányzatok. A rendezvény a színházi szakma, a művészek és a közönség részéről is nagy elismerést és sok dicséretet váltott ki.
A Faust tragédiája című darab fő alkotói és szereplői – a szövegíró, a rendező, a színészek és a díszlettervező – mind aktív tanárok. Vannak köztük nagy tapasztalattal rendelkező professzorok és ambiciózus pályakezdő pedagógusok is. A budapesti 10. Színházi Olimpián részt vevő csoportunk egyik tagja színházmenedzsment szakos hallgató. Nagy örömmel mutatjuk be a Goethe Faustja alapján létrehozott, a rendezvényre és a közönségre adaptált Faust tragédiája című előadást.
Ennek alkalmából kívánunk sok sikert a 10. Színházi Olimpiához.
Liu Libin
