A Színházi Olimpia júniusi tánckínálatában szép számmal találhatók nagy társulatok nagyszínpadi produkciói, és külön öröm, hogy ezek több vidéki városban is láthatók lesznek. Kutszegi Csaba írása.
Az alábbiakban ajánlott három előadás közül csak egyet játszanak Budapesten (is), a többi előadáshelyszín az alábbi városokban található: Pécs, Győr, Szombathely, Kisvárda, Gyula. Hogy témaválasztásban, stílusban, hangulatban hogyan kapcsolódik egymáshoz a három alkotás, az lényegében teljesen mindegy, magam legalábbis mindig is azt vallottam, hogy a legjobb tematika a magas színvonal. És ha ehhez még izgalom, érzelem és látványosság is társul, akkor ezeket az előadásokat egyenesen kár kihagyni.
A rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttese május 31-én a Rómeó és Júliával lép fel a Pécsi Nemzeti Színházban. A Rómeó és Júlia-előadásokra (legyenek azok bármilyen műfajúak) a legjobb hívó szó: a „Rómeó és Júlia”. Shakespeare örökérvényű drámájából nemcsak kitűnő verbálisszínházi-előadások, filmek, zeneművek stb. készültek az elmúlt évszázadokban, hanem szép számmal táncjátékok is. Nagyszerű balett-változatokkal én egész életemben szabályosan el voltam kényeztetve. Sok változatot láthattam itthon és külföldön, kettőhöz meg egészen szoros kapcsolat fűz. Még kamasz koromban többször megnéztem a Magyar Állami Operaház első, klasszikus orosz változatát (zene: Prokofjev; koreográfia: Lavrovszkij), amelyben a múlt század hetvenes éveiben minden idők legjobb, legendás balettművészei léptek fel, például Kún Zsuzsa, Havas Ferenc, Fülöp Viktor, Sipeki Levente… Aztán a nyolcvanas években Seregi László elkészítette a (számomra még mindig felülmúlhatatlan) „magyar változatot”, amelyben – ma már szintén legendás pályatársakkal – majd’ két évtizedig magam is táncoltam.
A horvátok előadása szintén különös élménnyel kecsegtet. Jiří Bubeníček, a koreográfus táncosként és koreográfusként is a világ legjobbjai közé tartozik, a technikás, neoklasszikus balettnyelv a kisujjában van. Rómeójának erőssége a dinamikus, harcos, férfias jelenetek sora. De nagyon sokat ad a látványvilágra is, az elmúlt időkben állandó alkotótársa Nadina Cojocaru jelmeztervező. Bubeníček honlapján Cojocaru jelmeztervezői hitvallásaként említi a kortárs és a történelmi szemlélet harmonikus megjelenítését a tervezésben. Szerintem ez a megközelítés az egész koreográfiára jellemző, Bubeníček a jelenünknek akar üzenni, amikor az erőszak, a káosz ellen szól, és a múltbéli sebek begyógyulását sürgeti.
Kíváncsi vagyok arra is, mennyire találom meg az előadásában azt, amit például a Seregiében nagyon kedvelek: hogy tudniillik Seregi koreográfiájának (szerintem) Júlia az eszmei főszereplője. Ő száll szembe a régi világgal a legbátrabban, amikor a szerelméért (önmagáért és az új világért) dacol az atyai paranccsal, és a halált is kockáztatva, nyakában a titokzatos szerrel képes azt színlelni, hogy elfogadja a régi rendet (miközben akkor lázad a legjobban).
Június 15-én a Győri Nemzeti Színházban, 17-én és 18-án pedig Budapesten, a Nemzeti Táncszínházban a Dél-Koreai Mutdance Company játssza a Bemut című előadását. Ha valaki belenéz az estet alkotó koreográfiák felvételeibe, valószínűleg az első gondolata az, hogy e cikk címét alkotó három fogalmat sürgősen ki kell egészíteni a szépséggel. A szépség a Távol-Keleten is nagyon hasonlót jelent, mint Európában, de ahogy az ember nézi a 14 táncoló nőt, el kell ismernie: minden egyéb dolog a Bemutban európai szemmel ismeretlennek tetszik, ugyanakkor bámulatosan vonzó. Érezzük, sejtjük, hogy filozófiával, szakralitással mélyen átitatott történések tanúi vagyunk, melyek a maguk módján egyszerűek és természetesek, miközben parányi pontokról, pillanatokból kiindulva, a mindenséget járják be.
Az elmélyülést igénylő, értelmezést kereső nézőnek ezúttal érdemes és javasolt az előadás ajánlószövegeit előre átnézni. Azokból megtudható, hogy a Bemut egy szerény válogatás az együttes legjellemzőbb koreográfiáiból. Az első rész a Revealing Breath II, amelynek kiindulópontja (ahogy a cím is sugallja) a légzés, mely az életerő, a mozgás alapja. A koreográfia a buddhista szertartástánc szellemiségére épül. A szellem manifesztálódik benne mozgássá – folyamatosan. Először alacsony szintről indul, majd középső szintre emelkedik, végül a legmagasabb szinten – spirális mozdulatokat generálva – a táncosok belső szellemét felfelé áramoltatja, hogy azok „átöleljék az univerzum szellemeit”. A második rész, a 101% alapgondolata a görög Ikarosz mítoszához hasonlít: az ég egy elérhetetlen pontja felé irányuló vágyakról beszél. Míg a harmadik, A válaszom című Bemut-fejezetben Kim Young-hee koreográfus a „Miért táncolunk?” (magának feltett) kérdésre ad sajátos választ.
Az együttest egyébként ő alapította 1994-ben. Különlegessége a társulatnak, hogy 60 táncosa van – és mindegyik nő. Már a tizennégy koreai balerina is extra gyönyörűség, hatvanat a színpadon elképzelni is nehéz. Ennek ellenére, a 10. Színházi Olimpián konkurenciájuk is mutatkozik. A Barcelona Flamenco Ballet Luxurîa című, David Gutiérrez készítette vadonatúj flamenco-show-jában ugyanis csodaszép flamenco-táncosnők vesznek körül egy igen szerencsés férfit, aki sok „viszontagságon” keresztül igyekszik megtalálni élete szerelmét. Nagyon mély, filozófia gondolatfelvetéseket ebben a darabban nem nagyon kell keresnünk, egy lehengerlő szórakoztató estére viszont egészen biztosan számíthatunk. Mint ahogy az már az eddigiekből is kiderülhetett, a világhírű koreográfus és alkotótársa, Paula Reyes a flamenco hagyományos értékeit igyekszik harmóniába hozni a kortárs szemlélettel és az igényes, korszerű látványvilággal. (Az előadások helyét és pontos időpontját lásd a cikk végén.)
- Rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttese: Rómeó és Júlia (Pécsi Nemzeti Színház, május 31., 19h)
- Mutdance Company: Bemut (Nemzeti Táncszínház, Budapest, június 15., 19h; Győri Nemzeti Színház, június 17. és 18., 19h)
- Barcelona Flamenco Ballet: Luxurîa (Weöres Sándor Színház, Szombathely, június 22., 21h; Kisvárdai Várszínház, június 23., 21h; Gyulai Várszínház, Tószínpad, június 24., 20h 30)
A cikk a Színház.org és Tánckritika.hu együttműködésével készült.
