Miért aktuális a franciának egy szovjet darab? Hogyan rombolják életünket az új ideológiák? Milyen is Európa – színházi szemmel? A MITEM és a Színház Olimpia sztárrendezői válaszolnak: Jean Bellorini, Heiner Goebbels, Andrei Șerban. Papjelöltből színházigazgató – a mexikói színház legendája: Luís de Tavira. És sok egyéb olvasnivalót kínál a Nemzeti Magazin friss száma.
Ajánló a lap tartalmából:
In memoriam Máthé Erzsi (1927–2023)
Máthé Erzsi élte a szerepeit. Érteni és megértetni igyekezett minden ember igazát. Ha magáról kellett beszélnie, akkor is gyakran visszakérdezett: Érthető vagyok? Érted? Érted… Értünk élt – a Nemzet Színésze volt.
Heiner Goebbels, a Minden, ami a történt és megtörténhet rendezője
„Úgy színre állítani valamit a színpadon, mintha az a valóság lenne, nem érdekel. Engem az foglalkoztat, hogy mindannak, ami a színpadon megvalósul, önálló, mással össze nem vethető realitása legyen. A színház nem mint a közlés lehetősége vagy eszköze érdekel. Azt szeretném elérni, hogy a nézőnek lehetősége legyen olyasfélét megtapasztalni, ami különbözik az élettől. Az a fajta játékos realitás, amit létrehozunk a színpadon, még egy sötét darab esetében is vigasztaló lehet, hiszen tudjuk, ezek képek, ez művészet.”
Jean Bellorini, Az öngyilkos rendezője
„Kaptunk leveleket nézőktől is, akik felháborítónak tartották, hogy Puskin művét játsszuk. Ez hatalmas idiotizmus, butaság. Épp ezért nagyon fontos számomra, és különös jelentősége van annak, hogy most orosz szerzőket rendezzek. Az öngyilkos tavaly október végi első olvasópróbáján, ahogy kezdtük e szavakat meghallani, egyre inkább az volt a benyomásom, hogy az előadásunk egyfajta hommage lesz egy letűnt Oroszország felé, hogy egy többé már nem létező valaminek a gyászát meséljük el.”
Andrei Șerban, A doktor rendezője
Ha lehet bízni abban, hogy egy nő el tud játszani egy férfit, és fordítva, ahogy Shakespeare-nél a láthatatlan szellemet, Arielt megtestesítheti egy emberi színész, miért nem tud meggyőzni minket egy fekete férfit alakító fehér nő, amikor azt mondja, hogy „Kenyában születtem”?!
Hagyományok – Gulyás Gábor a MITEM-ről
Mivel az idei a kilencedik Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, már nyugodt szívvel lehet a fesztiválra általában jellemző karakterjegyekről is gondolkodni. Én eddig három ilyet tudtam kiemelni: gazdag, színvonalas és közönségbarát. Az idei különleges MITEM-en azonban hangsúlyosan megjelent egy negyedik sajátosság is: különböző erős színházi hagyományok egymás melletti megjelenítése.
Zalán Tibor: „Minden együtt vagyok”
Azon veszem észre magam, hogy rettenetesen szorongani kezdek. Valaminek történnie kell, robbannia kell, és az a valami én vagyok. Én, mindenestől. A robbanás nemsokkal hét után el is kezdődik.
A Nemzeti Magazin aktuális (X. évfolyam 9.) száma letölthető ide kattintva.
A Nemzeti Magazin számai online is olvashatók itt.
