Bérczes László Jászai Mari-díjas rendező a 10. Színházi Olimpia két előadásáról, ifj. Vidnyánszky Attila Ifjú barbárok-rendezéséről és Eugenio Barba Anasztászisz (Feltámadás) című darabjáról beszélt a Magyar Nemzetnek.
„Életemben ennyit nem nevettem, miközben ilyen mélységesen komoly, magyar és közép-európai, valamilyen értelemben pedig az egész emberiség kultúráját érintő, felkavaró előadást láttam” – mondta Bérczes László.
Színházba mindenekelőtt sírni, nevetni és gondolkodni megy az ember.
„Ha ez egy előadásban úgy valósul meg, hogy nem tudom megkülönböztetni, hogy sírok vagy nevetek, az maga a zsenialitás. Ebben az előadásban szerintem sokakkal megtörtént mindez.” –fejtette ki a rendező:
Az ifjú barbárokat ifj. Vidnyánszky Attila rendezői pályájának nagyon arányos és harmonikus összegzésének tartja, amely segített neki abban, hogy a szétszaggatott magyar világban megélhesse a magyarságát. Vidnyánszky befogadó és nem fél a sokféle kultúra megismerésétől. – összegezte gondolatait Bérczes.
Bérczes László másik kiemelkedő élménye a Színházi Olimpián Eugenio Barba Anasztászisz (Feltámadás)-rendezése volt.
„Személyesen Eugenio Barbát a Szkénében ismertem meg évtizedekkel ezelőtt. A mostani találkozás megdöbbentett: varázslatos nyitott könyvet láttam. A 86 éves rendező úgy tud ránézni a világra, hogy abban nincsen semmi cinizmus, fásultság és szkepszis, miközben felmutatja az elmúlást. Ráadásul úgy tud elköszönni, hogy közben örül, hogy az élet folytatódik.”
Eugenio Barba rendezése Bérczes elmondása szerint
A világ gazdagságának felmutatása, és annak, hogy az ember ilyen is lehetne.
„Ez a két előadás tehát biztosan megmarad, és amikor az ember elgyengül vagy földre kerül, csak elő kell hozni a mélyből, hogy lehet így is csinálni.” – összegezte élményeit a rendező.
A cikk teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
