Május 23-án és 24-én láthattuk a Nemzeti Színház Színpadán a Bros című előadást a 10. Színházi Olimpia keretében, a MITEM fesztivál meghívására. A darab rendezőjével, Romeo Castelluccival a Magyar Nemzet készített interjút.
„A Brost úgy kell elképzelni, mint egy gépezetet: mindent előre megírtunk, rögzítettünk, és meghatároztunk. A felállított struktúrának megvannak a mintázatai, sarokpontjai, amelyet munkatársaim jól ismernek – ők próbáltak a résztvevőkkel” – mondta Romeo Castellucci, aki a magyar előadás próbáin nem tudott részt venni.
A darab próbafolyamata során a szereplők megkapják és végre is hajtják a kapott utasításokat: a Bros a kötött formának köszönhetően mindig ugyanolyan lesz. Ez a gépezetszerű működés a kontroll metaforája. – árulta el Castellucci, aki azt is elmondta, hogy úgy érzi, hogy a művészi önkifejezés, a szabad véleménynyilvánítás tere egyre szűkösebbé válik, s ez a következő generációra nézve a legveszélyesebb.
„A színház nem csak arról szól, hogy politikai véleményünket kifejezzük. Erre is lehet használni a színpadot, de szerintem elsősorban nem erre való. Az aktivizmus inkább az utcára vagy újságcikkekbe illik, s én magam nem hiszek a művészi aktivizmusban.”
Castellucci megjegyezte: előadásaival szereti azt elérni, hogy a néző ébredjen rá valamire, ezáltal alakítsa a befogadás módját. Nem szereti a provokációt, mert az általában blaszfémiát, vért, meztelenséget jelent, de elmondása szerint a botrány bizonyos fokig szükséges, mert azt kommunikálja a néző felé, hogy figyeljen.
Beszélt még arról is, hogy előadásaiban a maguk pőreségében, esendőségében mutatja meg a különböző emberi testeket: időseket, gyermekeket, betegeket. Az emberiség nem csak a 20–30 éves tökéletes testekből áll, akiket általában megjelenítenek a színpadon:
Az én gondolatmenetem nagyon egyszerű: körülnézek, észreveszem őket magam körül, és bevonom őket a színházi munkába.
– mondta el a lapnak a rendező.
Castellucci beszélt még a mentális és fizikai megterhelésről, valamint arról, hogy a Brost egyfajta kísérletnek tekinti, amellyel megmutatja, hogy az emberek mennyire hatalom- és szabálykövetők.
