Június 19. és 25. között Debrecenben rendezték meg az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztivált a 10. Színházi Olimpia keretében. Regős Jánossal, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnökével arról beszélgettünk, hogyan értékeli a nagy sikerrel lezajlott találkozót.
– Idén Magyarország rendezhette az AITA/IATA Nemzetközi Amatőr-színházi Fesztivált a 10. Színházi Olimpia keretében. Mivel érdemelte ki a Magyar Szín-játékos Szövetség a rendezés jogát?
– Az AITA/IATA Nemzetközi Amatőrszínházi Szövetség minden második évben, különböző országokban rendezi meg fesztiválját, négyévente pedig Monaco ad otthont a találkozónak. 2021-ben Vidnyánszky Attila, a 10. Színházi Olimpia művészeti vezetője jelezte felénk, hogy az olimpia keretében nem csak professzionális előadásoknak adnak teret: szeretnék, ha amatőr- és diákszínjátszó előadások is szerepelnének a programban. Ezután Debrecen kulturális ügyekért felelős alpolgármesterével, Dr. Puskás Istvánnal és Gemza Péterrel a Csokonai Színház igazgatójával is egyeztettük, akik nyitottak voltak arra, hogy 2023-ban az újonnan nyíló Csokonai Fórum befogadja a rendezvényt. A 2021-es monacói közgyűlésre tehát már egy kész tervvel érkeztünk, amit örömmel fogadtak. A 2023 júniusában lezajlott fesztivál egy kétéves szervezési folyamat eredménye.
– Mit tudott a fesztivál szervezéséhez hozzátenni, hogy a Színházi Olimpia keretében rendezték meg?
– A Színházi Olimpia nélkül nem tudtunk volna megvalósítani egy ilyen nagyszabású találkozót. Az olimpia keretéből az előadások mellett közgyűlést, konferenciát és különböző szakmai fórumokat is tudtunk rendezni. Emellett az is nagy segítséget jelentett, hogy a fő helyszínt, a Csokonai Fórum épületeit, valamint az egyetem dísztermét térítésmentesen kaphattuk meg, amiért nagy köszönettel tartozunk Gemza Péternek és a Debreceni Egyetemnek is.
– Hogyan kaphat helyet egy-egy társulat az AITA fesztiválján? Milyen kritériumoknak kell megfelelni a résztvevőknek?
– A szervezés első lépése a keretek felállítása volt, a fesztiválon való részvételnek ugyanis szigorú szabályai vannak. A nemzetközi gyakorlat szerint a nevezett előadás legalább egy, maximum másfél órás lehet, a csoport teljes létszáma – tehát a technikusokkal, rendezővel együtt – nem lehet több tizenkét főnél. Nevezni egy minimum húsz perces videóval lehet. A debreceni fesztiválra hatvanöt nevezés érkezett, ezek közül választotta ki a nemzetközi bizottság – köztük jómagam –, hogy melyik tizenkét társulat előadását várjuk a 2023-as találkozóra.
– Hogyan értékeli a lezajlott fesztivált? Milyen visszajelzés érkezett a résztvevőktől és a közönségtől?
– Nagyon pozitív visszajelzések érkeznek a csoportoktól és a szervezet vezetésétől is. Úgy a fő-, mind a kiegészítő programok sikeresen zajlottak. Szinte az összes előadást láttam és mindegyik szakmai programon részt tudtam venni, ami azt mutatja, hogy jól sikerült az előkészítés, hiszen a fesztivál ideje alatt már alig kellett logisztikai problémákkal foglalkoznunk. Sajnos a marokkói társulat egyik tagja nem kapott vízumot – pedig minden követ megmozgattunk, sok segítséget kaptunk ez ügyben a Színházi Olimpia szervezőitől is –, így helyettük egy cseh előadást láthatott a közönség.
– A magyar nyelvű előadások csak az off programban kaptak helyet. Miért így történt?
– Összesen csak két magyar nevezés érkezett. Az előadások kiválasztásánál figyelembe kell vennünk azt, hogy a közönség 80%-a külföldiekből áll, így az erősen szöveges darabokat nem értenék meg. Emellett úgy gondoltuk, hogy a fesztivál nemzetközi jellege miatt elsősorban a külföldi csoportok számára adjuk meg a lehetőséget. A Debreceni Egyetemi Színház The Universal című, angol nyelvű előadását már külföldön is bemutatták – és biztos vagyok benne, hogy még fogják is, a Debreceni Ady Gimnázium dráma tagozatosainak nagyszerű összeállítását és a pápai SK Társulat Hátsó traktus című előadását láthatta a közönség az off program keretében.
– Mennyire erős ma Magyarországon az amatőr színjátszás?
– Elmondhatjuk, hogy nagyon erős, de jelenleg a pályázati lehetőségek hiánya miatt sajnos egyfajta tetszhalott állapotban van. Van néhány olyan kezdeményezés, amely újraszervezné a falvakban az amatőr csoportokat, de jelenleg nem tudunk rendezvényeket megvalósítani. A debreceni, a szegedi és a pécsi egyetemi színpad működik, hiszen a fenntartó egyetem támogatja a működésüket.
– Milyen lehetőségeik vannak a társulatoknak?
– Pályázati támogatások hiányában sajnos azt kell mondanom, hogy finanszírozás tekintetében teljesen magukra, illetve a helyi erőkre vannak utalva. A Színházi Olimpia remek lehetőség volt, hogy megmutassuk magunkat, és reménykedünk, hogy idővel pályázni is lehet majd. Nagyon várjuk a lehetőségeket.
– Születhettek olyan kapcsolatok a júniusi fesztivál keretében, amelyek hozzásegíthetik a magyar amatőr színjátszást a jobb nemzetközi beágyazódottsághoz?
– Korábban is törekedtünk arra, hogy nemzetközi színpadokon is megmutatkozzunk – az elmúlt években több előadással is szerepeltünk külföldön –, azonban a hazánkban most megrendezett fesztivál nagy lökést adott a területnek. Ezzel a Debreceni Egyetemi Színház is bekerült a nemzetközi vérkeringésbe: már érkezett hozzájuk olyan felkérés, amellyel egy, a visegrádi országok amatőr színjátszói közötti együttműködésre hívták a társulatot. Nem tudom, hogy lesz-e lehetőségünk még egyszer Magyarországon ilyen nagyszabású nemzetközi találkozót rendezni, de az biztos, hogy ebből nagyon sokat profitálhatunk még.
