Szűcs Nelli a harmincéves beregszászi színház indulásáról és az általa alapított Fedák Sári-díjról is beszélt a Magyar Nemzetnek adott interjújában.
– Fedák Sári nevével díjat hozott létre, amelyet most hétvégén adnak át harmadszor. Mi volt a célja az elismerés alapításával?
– Lassan kilenc éve foglalkozom Fedák Sárival, és most már nyolcadik éve van repertoáron a Nemzeti Színházban. Több helyszínen is játszottam már, összesen 105 előadást élt meg eddig. Számomra Fedák Sári kiemelkedő egyéniség, rengeteget tudtam belőle meríteni, így az életrajzából létrejött egy második előadás is (Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza). Ennek elkészítésére a Kárpátaljai Népfőiskola kért fel. Itt népdalokon és nótákon keresztül adtam át Fedák Sári gondolatát az elvándorlásról, a hazavágyásról és a hazaszeretetről. Istenhez és a munkájához való viszonya kötött minket igazán össze. Egyik nagy álmom volt, Magyarország egyik leghíresebb színésznőjének szobrot állíttatni, valamint egy díjat létrehozni, amely az ő nevét viseli. Grezsa István, az akkori kárpátaljai miniszteri biztosunk jónak találta az ötletet, így neki és a magyar államnak köszönhetően jöhetett létre Beregszászon a szobra, és született meg a róla elnevezett díj. Mindkettő Kolotkó Mihály tervezésében.
– Ki kaphatja meg a díjat?
– A Kárpát-medence magyar ajkú színészei. Olyan színészek, akik legalább 15 éve egy társulatnál dolgoznak, hűségesen szolgálva a színházi közösséget. Díjjazzuk munkásságukat és hazaszeretetüket, azokat, akik méltók a nagy előd hagyatékához.
– A háborús időkben közelebb kerültek a beregszászi társulathoz?
– Soha nem is szakadtunk el, mert például a mai napig játsszuk a 27 évvel ezelőtt Vidnyánszky Attila által megrendezett Csehov Egyfelvonásosok című előadásunkat. Idén 19 éves lett a Tóték című előadásunk is. Mi mindig fél lábbal ott vagyunk, és nekem mindig a szívem csücske marad Kárpátalja…
