A Madách Projekttel az idén 200 éve született halhatatlan drámaírónk, Madách Imre emléke előtt tiszteleg a 2023-as magyarországi Színházi Olimpia. A rendezvénysorozat keretében hazai és külföldi színművészeti egyetemek hallgatóinak előadásában kel életre Az ember tragédiája, oly módon, hogy minden színt a saját anyanyelvükön adnak elő a különböző országokból érkező csoportok. A IX. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó részeként létrejövő programsorozatról a szervező Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorával, Rátóti Zoltánnal, illetve az intézmény rektori tanácsadó és rektori ügyekért felelős kabinetvezető-helyettesével, dr. László-Gulyás Dórával és dr. Huszár Orsolya nemzetközi igazgatóval beszélgettünk.
– Hogyan született meg a Madách Projekt terve, és hogyan kapcsolódott be a rendezvénybe a Színház- és Filmművészeti Egyetem?
Rátóti Zoltán: A MITEM többéves sikerének és Vidnyánszky Attila kezdeményezésének köszönhetően idén, komoly állami támogatás mellett Magyarország rendezheti meg a 10. Színházi Olimpiát, mely minden bizonnyal az év legfontosabb kulturális eseménye. Az idei Olimpia központi rendezvénye a IX. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó. Szintén Vidnyánszky Attilától származik az ötlet, hogy az Olimpiába bevonjuk a jövőt képviselő, most formálódó fiatal színházi alkotókat is, egyben a projekttel méltóképpen ünnepeljük meg Madách Imre születésének kétszázéves évfordulóját, kifejezve a szerző és fő műve iránti tiszteletünket és szeretetünket. Mivel a projekt a fiatalokhoz kötődik, a különböző országokból érkező hallgatók hozzák létre, természetes, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem ebben partnere a Színházi Olimpiának.
Rektorként örömömre szolgál, hogy ez a nagyszabású projekt megvalósulhat, és olyan világraszóló eseményt hozhatunk létre, mely nem csak az intézmények, hanem a hallgatók és a közönség számára is kiemelkedő jelentőségű,
és amelynek záróakkordjaként Az ember tragédiája rekordszámú, több mint kétszáz résztvevővel egy különleges helyszínen, a Hajógyári-sziget egyik csarnokában kerülhet színre. Biztos vagyok benne, hogy a találkozás és a közös munka mind a hazai, mind a külföldi hallgatók számára életre szóló élményt jelent majd, a közönség pedig a különleges előadás mellett a különböző egyetemeken zajló munkába is betekintést nyerhet.
– Az első fázisban az egyes országok színművészeti egyetemeinek diákjai Az ember tragédiájának egy-egy színét dolgozzák fel saját anyanyelvükön. Milyen országokból, mely intézményeket sikerült megnyerni ennek a projektnek?
dr. László-Gulyás Dóra: A mű 15 színe közül három – a második, a harmadik és a tizenötödik szín – Magyarországon marad. Ezeket a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a Kaposvári Egyetem hallgatói adják majd elő. A többi tizenkét szín feldolgozására elsősorban az adott színnek megfelelő országban működő egyetemek hallgatóit kértük fel, ezek közül eddig összesen hét intézmény jelzett vissza. (Jelen állás szerint Franciaországból, Lengyelországból, Törökországból, Georgiából, Szerbiából, Kanadából és Görögországból is érkeznek hazánkba hallgatói csoportok – a szerk.)
– Minden esetben megvoltak az adott nyelvű fordítások?
dr. Huszár Orsolya: Volt néhány nyelv – például a görög – melyek esetében csak most, erre az alkalomra készültek el az adott színek fordításai, az anyagokat pedig már meg is kapták a résztvevők, és el is kezdték a próbákat a saját anyanyelvükön.
– Hogyan folytatódik majd a program a második szakaszban?
RZ: A csoportok június elején érkeznek hazánkba, 9-én már a Thália Színházban próbálhatnak, ahol a következő két napban (június 10-én és 11-én) bemutatkozásképp mindenki előadja az általa feldolgozott színt. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy a különböző kultúrák felől, ki, hogyan látja a Tragédiát, saját eszközeit használva hogyan nyúl a kapott részlethez, és hogyan formálja ezt meg a színház egyetemes nyelvén. A hozott előadásokhoz kapcsolódva szimpóziumot is szervezünk, melyre a diákok és a tanárok mellett számos színházi szakembert is meghívunk a világ különböző tájairól, ezzel is serkentve a Madách-műről szóló nemzetközi diskurzust. Terveink szerint ezt követően a résztvevő egyetemek hallgatói számára kétnapos kirándulást szervezünk Alsósztregovára, Madách Imre szülőházához, hogy a szerzővel és Az ember tragédiájával kapcsolatban olvasmányélményeiken túl személyes benyomásokat is gyűjthessenek. A visszaérkezés után kezdődik a kéthetes közös munka Vidnyánszky Attila vezetésével a Hajógyári-szigeten, ahol elkészül a június 23-án bemutatandó többnyelvű előadás. Hogy ebbe az előadásba a hallgatók által hozott feldolgozásokból mi és milyen mértékben kerül be, a rendező döntése lesz.
– Az egyes egyetemek kaptak önöktől szempontokat az adott szín feldolgozásához, vagy teljesen szabadon dolgozhatnak?
LGD: Ha igénylik, mindenben segítjük őket, de teljes művészi szabadságot kaptak. Ezzel az eddigi jelzések szerint egyébként élnek is, és nagyon változatos produkciókkal készülnek. Lesz köztük egyebek mellett fizikai színház, bábszínház, de a lengyelektől zenés színházat is láthatunk majd.
– A kapott részlet mellett a teljes művel is megismerkednek az egyes egyetemista csoportok?
RZ: Nem szabtunk ilyen feltételt, saját belátásukra bíztuk, hogy megismerkednek a teljes művel, vagy csak az adott színt tanulmányozzák.
Az, hogy a világban 10-12 országban a fiatal színházi alkotók kézbe veszik kiváló nemzeti drámánkat, a maguk nyelvén és saját gondolkozásuk szerint feldolgozzák egy-egy színét, már önmagában is óriási dolog,
méltó megünneplése a Madách-évfordulónak, illetve magának a Tragédiának. A készülő feldolgozások kapcsán sem műfaji, sem formai megkötésünk nem volt, a díszleteket és jelmezeket is maguk tervezik, hozzák, vagy ha igénylik, az ő terveik alapján itt, a helyszínen legyártjuk számukra.
– Fogalmazódtak meg önökben hosszú távú tervek is a projekt kapcsán?
RZ: Egyértelmű, hogy egy ilyen fiataloknak szóló projekt pedagógiai, művészeti és egyetemmenedzsmenti szempontból is a jövőbe mutat. Reményeink szerint az esemény lehetőséget teremt formális és informális kapcsolatok kialakítására, megalapozva későbbi közös projekteket, egyetemlátogatásokat, tapasztalatcserét. Bízom benne, hogy a Madách születésének 200. évfordulója kapcsán megálmodott és létrehozott esemény megalapozhatja, hogy – ha nem is ekkora volumenben, de öt-hét intézmény részvételével – egyetemünk évről évre nemzetközi fesztivált szervezzen, újraélessze és rendszeressé tegye a nemzetközi találkozókat.
– Egy ilyen nagyszabású projekt megvalósítása, gondolom, komoly logisztikai kihívást jelent.
HO-LGD: Valóban sok kutatás, telefonálás és egyeztetés kell ahhoz, hogy minden a tervek szerint és zökkenőmentesen valósulhasson meg. Igyekszünk minél több megbeszélést szervezni, ahol nemcsak rajtunk keresztül, de közvetlenül is fel tudják tenni a kérdéseiket például a rendezéssel, a díszletekkel, a jelmezekkel és az egyéb technikai részletekkel kapcsolatban. Mivel nagy számú és nagyon sokféle diákról van szó – nagyjából 200 hallgatóval és csoportonként két-két kísérővel számolunk – kihívást jelent budapesti tartózkodásuk megszervezése is: hol fognak lakni, hol és mit étkeznek, vagy hogyan jutnak el a próba helyszínére. Emellett egyéb programokat is szeretnénk szervezni számukra, hogy egy kicsit megismerhessék Magyarországot és Budapestet is. Ezekbe a programokba természetesen a saját diákjainkat is szeretnénk minél jobban bevonni, hogy ők is kiépíthessék saját kapcsolataikat, bekerüljenek a nemzetközi vérkeringésbe, és egyben motiváljuk is őket a későbbi nemzetközi csereprogramokban való részvételre.
* Az interjút Szilágyiné Tukács Orsolya készítette.
