A Csodamalom Bábszínház a 30., a Miskolci Szimfonikus Zenekar a 60., a 10. Színházi Olimpiához csatlakozó Miskolci Nemzeti Színház pedig a 200. évfordulóját ünnepli idén.
Fennállásának 200. évét ünnepli a Miskolci Nemzeti Színház. 1823. augusztus 24-én, 17 órakor elkezdődött a teátrum történelme Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországon című nyitóelőadásával. A történelem pedig tudjuk, ismétli önmagát, így az ünnepi évad is ezzel az előadással indul majd, pont abban az órában, mint kétszáz évvel ezelőtt. Az előadás Szőcs Artur rendezésében készül.
„Merem hinni, hogy a kétszáz évvel ezelőtti miskolci polgárok ugyanolyan büszkék lennének a „mi” mai színházunkra, mint amilyen büszkék ők voltak akkor az „övékre.” Hiszem, hogy a miskolci színház nemzeti kincs, melynek értékét óvni, becsülni, őrizni kell” – hangoztatta Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. Hozzátette, rendkívül szerencsés egybeesés és egyben lehetőség az, hogy éppen a 200. ünnepi évben rendezik Magyarországon a 10. Színházi Olimpiát, melynek keretében Miskolcra is számos világhírű színi- és tánctársulat érkezik. – Olyan előadásokat szerettünk volna hívni, amelyekre bármelyik színház a világon büszke lenne, ha náluk vendégeskedne. Christoph Marthaler a színház világában olyan, mint Lionel Messi a futballéban: élő legenda. Az ő rendezésében készült előadás, A sírás (A sejtés) érkezik hozzánk a Schauspielhaus Zürich társulatának előadásában áprilisban – részletezte az igazgató.
Svájc mellett Izraelből, Romániából, sőt, Franciaországból is vendégül lát előadásokat a Miskolci Nemzeti. „A Vertigo Dance Company az izraeli művészet világméretű nagykövetévé vált. Tőlük a Pardes című előadást láthatja a miskolci közönség. Idősebb testvérünk, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tőlünk kicsit hamarabb, 1792-ben nyitotta meg kapuit, nem volt kérdés, hogy őket is meghívjuk az ünnepi évadunkban. Két igazán legendás előadás érkezik tőlük: Eugène Ionesco Macbettje Silviu Purcărete rendezésében, és George Orwell Állatfarmja, melyet Erős Ervin, Klemm Dávid és Lénárd Róbert közreműködésével Puskás Zoltán rendezett” – sorolta Béres Attila.
Ezután következett két meglepetés: ősszel Bukarestből a Bulandra Színházat is vendégül látja a miskolci teátrum, méghozzá a Vacsora barátokkal című előadást Cristi Juncu rendezésében, valamint Shakespeare Vihar című darabját Ada Milea rendezésében. Zárásként pedig bejelentette, idén ősszel az 1680 óta fennálló Comédie-Française elhozza a Tartuffe előadásukat a Miskolci Nemzeti Színházba Ivo van Hove rendezésében. Béres Attila erről úgy nyilatkozott: „ha a Comédie-Française a Tartuffe-öt hozza, akkor tényleg a »legnagyobbjukat« hozza.”
Mindkét előadás a 10. Színházi Olimpia keretében valósulhat meg, az őszi előadások jegyértékesítésről később ad információt a teátrum. Béres Attila felhívta a figyelmet, rengeteg megkeresést és jegyigénylést kapott a színház külföldi nézőktől az előadások iránt, így azt javasolja a miskolci nézőknek, váltsák meg minél hamarabb jegyeiket.
Veres Pál, Miskolc polgármestere kijelentette: jó úton haladunk afelé, hogy Miskolc valódi értékei közismertek legyenek. – Akik ide látogatnak, sokszor elcsodálkoznak, hiszen a régi „bélyegek” még nem felejtődtek el az emberekben, melyeket régebben városunkra ragasztottak. Viszont határozottan hiszem, hogy egyre inkább felfedezik Miskolc valódi értékeit. A kultúra is ilyen érték. A legenda szerint, amikor a második világháború alatt a brit parlament – a hadi költségek miatt – állítólag átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását, Churchill visszakérdezett: „De akkor miért harcolunk?”. Miskolcon 2023-at a kultúra évének nevezzük, hiszen több jeles intézmény is évfordulóját ünnepli: a Csodamalom Bábszínház a 30., a Miskolci Szimfonikus Zenekar a 60., a Miskolci Nemzeti Színház pedig fennállásának 200. esztendejét ünnepli. Ebből is láthatjuk, hogy a kultúra időtálló érték, az időtálló értékeket pedig őrizni kell – hangsúlyozta Veres Pál.
