Avtandil Varsimashvili – fotó: Eöri Szabó Zsolt

Avtandil Varszimasvili: „Én a színészeimben hiszek”

Nemrég egy Brecht-darabbal mutatkozott be a Nemzeti Színházban, április 26-27-én pedig Shakespeare két klasszikusával érkezik a 10. Színházi Olimpiára Avtandil Varszimasvili díjnyertes grúz rendező, akivel a színházcsinálás mellett arról is beszélgettünk, hogy mi egy rendező legfőbb erénye.

– Januárban A kaukázusi krétakör című előadással mutatkozott be a Nemzeti Színházban. Milyen élményeket szerzett?

– Korábban már láttam Vidnyánszky Attila különböző rendezéseit, így azonnal igent mondtam a felkérésre. A Nemzeti Színház művészeivel dolgozhattam, ami felemelő érzés volt. Az erős formák és a lélektani színház nagyszerű elegyét tudtuk létrehozni.

– A MITEM meghívására hamarosan újra Budapestre érkezik, ezúttal saját társulatával. Mit jelent az ön számára a Színházi Olimpia?

– Ott lenni a világ legrangosabb nemzetközi színházi szemléjén minden társulat számára presztízsértékű, ugyanakkor komoly felelősség is, nem beszélve arról, hogy két Shakespeare-darabot is hozunk. Olyan egyetemes műveket, amelyekre mindenki másként tekint. Mi a grúz színház felől közelítünk.

– Egy interjúban arról beszélt, hogy a színháznak szüksége van egyfajta időbeli eltávolodásra, rálátásra. Shakespeare-művei elég távoliak?

– A színház nem létezik időbeliség nélkül, hiszen elsődleges funkcióját vesztené el, azt, hogy a közönségnek, a közönséghez szól. Shakespeare remekműveket alkotott, amik minden korban érvényesek, a mi előadásaink pedig pontosan azt boncolgatják, ami a ma emberét foglalkoztatja.

– Mire gondol pontosan? 

– A rendezőnek meg kell éreznie a befogadói elvárásokat, különben nem tudja megszólítani a nézőt. Az Othello friss produkció, a III. Richárdot viszont már közel tíz éve játsszuk. Előbbi az egymás iránti bizalom hiányának végzetes következményeit mutatja be, utóbbi pedig a diktatúra természetét, annak gyökereit tárja fel. Ezek ma fájóan aktuális témák, ami érdekli az embereket.

– Előadásaiban ritkán használja a modern technikát. Ez egyfajta lázadás? 

– Én a színszeimben hiszek. A színház varázsa számomra a színészi játékban rejlik. A technika fejlettségi szintje az ókortól kezdve visszaköszön a színházban, a különböző megoldások biztosíthatnak is egyfajta hátteret, vagy keretet egy előadásnak, de azt az energiát, amit csak egy színészi alakítás tud létrehozni, nem pótolhatják. A III. Richárd és az Othello összesen ötven színész munkájának eredménye.

Jelenet az Othello című előadásból

– Azt mondja, hogy a grúz színház felől közelítenek. Ezek szerint ízig-vérig grúz színházat látunk majd?

– Máskülönben nem is érdekelné a közönséget, amit csinálunk. A emberi nyelvhez hasonlóan a színházi is rendelkezik egy olyan sajátos kulturális kóddal, ami egyértelművé teszi, hogy magyar, görög, japán vagy éppen grúz előadást látunk. Mindez a formákban, a színészek stílusában és az elbeszélés módjában mutatkozik meg. Vidnyánszky Attila Shakespeare-je épp úgy magyar, ahogy Theodórosz Terzopuloszé görög,  az enyém pedig grúz. 

– Ha egyvalamit kellene választania, mi lenne az, amit átmentene a 22. századba? 

– Nos, éppen ezt. A minden közösségre egyedileg jellemző színházi nyelvet, ami biztosítja a sokszínűséget és lehetővé teszi, hogy tanuljunk egymástól.

Az interjút Avtandil Varszimasvilivel Ur Máté készítette.

További cikkek
Pajtaszinhazi_eoriszabo-1010275
A Magyar Kultúra Napja tiszteletére a Nemzeti Színház ebben az évben is szélesre tárja kapuit az ország felnőtt színjátszó csoportjai előtt, bemutatkozási lehetőséget adva a legjobbaknak január 27-én és 28-án.
net_Sopron_SZFE_NSZ_szerzodes_eorifoto-4763
A Nemzeti Színház és a Színház- és Filmművészeti Egyetem a mai naptól erősítik stratégiai partnerségüket, kibővítve azt a Soproni Egyetem számára is.
HTe_Tragédia_foto-KataiJoco_DSC00075
Folytatódik olimpiazáró videósorozatunk, amelynek harmadik részében a táncszínházi műfaj képviselőit mutatjuk be röviden. Nézzék meg összefoglalónkat a táncművészetek olimpiai seregszemléjéről!