Május 26-án 20 órakor a 10. Színházi Olimpia keretében ingyenesen láthatjuk a Szent István-bazilika előtti téren a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkcióját, a Csíksomlyói passiót. Interjúnkban a Jézust alakító Berettyán Nándorral beszélgettünk arról, hogy mit adott neki a szerep, és miben látja az előadás sikerességét.
– A Csíksomlyói passió a Nemzeti Színház egyik meghatározó produkciója: 2017 óta minden évben ezzel az előadással indul az évad. Mi a jelentősége, hogy idén a Színházi Olimpia keretében egy szakrális térben, pünkösdkor láthatjuk az előadást?
– A Színházi Olimpia művészi értékén és szakmai rendkívüliségén is túlmutat az a küldetés, hogy a különböző országokból érkező, eltérő világnézetű emberek a kultúra mentén párbeszédbe lépjenek egymással. Ebből a szempontból is fontos, hogy a Csíksomlyói passió megjelenik a programban, hiszen ez kultúránk talán legfontosabb, legszebb és legigazabb története. Az pedig, hogy rendszerint ezzel az előadással nyitjuk a Nemzeti Színház évadát, jó felütést, jó diszpozíciót ad nekünk, színészeknek és a színháznak is.
– Számodra mit jelent, hogy egy ilyen, több száz éves hagyományt újjáélesztő előadás főszerepét játszhatod el?
– Jézus megformálására nem tudok a klasszikus értelemben vett szerepként gondolni, hiszen valaki olyat kell „eljátszanom”, akihez minden este imádkozom. Fontosnak tartom, hogy az előadás egy olyan hagyományt támaszt fel, amely évszázadokig tetszhalott állapotban volt. Még belegondolni is hátborzongató, hogy egykor Csíksomlyóban ilyen színvonalú és mélységű szövegeket tudtak létrehozni, a közönség pedig az egyszerű faluközösség volt.
– A darabot hat évvel ezelőtt mutatták be. Mennyire alakult át a szerepformálásod az évek alatt?
– A színész a szerepét általában a próbafolyamat során építi fel, kitalálja az útját, a motivációit, összerakja a személyiségjegyeket, ebben az esetben viszont ez nem működött. Ennél az előadásnál a lehető legüresebben próbálok felmenni a színpadra, megszabadulva minden színészi eszköztől és igyekszem a lehető legegyszerűbb lenni. Az évek során én is megváltoztam – megházasodtam és apa lettem –, ebből kifolyólag természetes, hogy a szerep is velem együtt formálódott.
– A Csíksomlyói passió színház és tánc, stílusok, műfajok harmóniája, amelyre – az előadások nézőszámát tekintve – van érdeklődés a 21. században is. Mit gondolsz, mi a fő vonzereje az előadásnak?
– Egyrészről ezt az előadást nem csak hívő emberek nézik meg és azokat is megérinti, akik egyébként nem vallásosak. Másrészről pedig az előadás nemcsak a keresztény tradícióból táplálkozik, hanem ugyanolyan hangsúllyal van benne a magyar néphagyomány is, aminek szintén hatalmas vonzereje van. És – ahogy már említettem – a legfontosabb benne a passió története, amely akkor is érvényes lesz, ha a világon már egyetlen hívő ember sem marad.
– Az előadást többször is láthatta már a közönség szabadtéren is, azonban a mostani még különlegesebb lesz, hiszen a helyszín Budapest belvárosa. Milyen kihívásai vannak egy szabadtéri előadásnak?
– Nagyon szeretem a szabadtéri előadásokat, hiszen ezek mindig különlegesen izgalmasak. Az előadás előtt több napig próbálunk a helyszínen, de olyan biztonságot nem tudunk kialakítani, mint ,,otthon”, a színházban. Engem nagyon felpezsdít az az izgalom, a némi improvizáció, ami ezzel jár. Emellett úgy gondolom, hogy ezeknek a tereknek különböző erejük van, amelyek mindig hozzátesznek valamit előadásokhoz.
– A közel másfél hónapja kezdődött Színházi Olimpia programjából mi volt eddig a legjobb előadás, amit láttál?
Számomra az eddigi legnagyobb élmény Alessandro Serra A vihar című előadása volt, amely esztétikájában és tartalmában is nagyon közel áll hozzám. Elmondhatom, hogy az egyik legjobb előadás volt, amit életemben láttam. Egészen revelatív élmény. Sok olyan előadás van, amire még kíváncsi vagyok, nem is tudnék egyet kiemelni közülük. Az olimpia egy olyan léptékű színházi eseménysorozat, ami egyszer van az ember életében, ezért minden színház iránt érdeklődőnek azt tudom javasolni, hogy használja ki.
–A 10. Színházi Olimpia szimbóluma egy bárka. Mit vinnél tovább az egyetemes színházi kultúrából ezen a bárkán a 22. századba?
– A színházat, amely művészeti formaként értelmezi magát, és megpróbálja felvenni a harcot a szórakoztató ipar erejével szemben. Alessandro Serra mondta egy beszélgetésen, hogy számára a Cseresznyéskert fő dilemmája, hogy a cseresznyéskert árát vagy értékét látjuk-e meg. Számomra a színháznak egyetemes, örök értéke van, amit nem szabad áruba bocsátani.
Az interjút Berettyán Nándorral Sánta Sára készítette.
