Igazi színházi különlegességet kínál a közönségnek a Budapesti Operettszínház: a 10. Színházi Olimpia keretében francia, litván és magyar Csárdáskirálynő előadások láthatók a Nagymező utcai teátrumban június 3-án, 7-én és 10-én, mindhárom napon 19:00 órától. Az eseménysorozatot megkoronázza a Találkozások – Best of Csárdás Nemzetközi Operett Gála június 11-én este.
Az Aria Hotel Budapestben nemrég megtartott sajtóreggeli kiemelt vendégei Erikas Petrikas miniszter úr a Litván Köztársaság magyarországi nagykövetsége képviseletében, valamint Pierre Pedico, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövetségének kulturális és együttműködési tanácsosa és a Budapesti Francia Intézet igazgatója voltak. A sajtótájékoztató résztvevői Eleni Korani művészettörténész, az Ernst Galéria tulajdonosa, a Honthy-díj alapítója, az operett nagykövete; Fischl Mónika Liszt Ferenc-díjas énekművész, színésznő; Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója; Homonnay Zsolt Jászai Mari-díjas színművész, a Találkozások – Best of Csárdás Nemzetközi Operett Gála rendezője és Oláh Zsolt színházi elemző, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet munkatársa voltak.
Kiss-B. Atilla főigazgató történelmi és kultúrtörténeti eseményként értékelte, hogy a 10. Színházi Olimpia idén Magyarországon kerül megrendezésre, és hangsúlyozta, hogy először szerepel magyar operett a világ egyik legrangosabb, nemzetközi színházi seregszemléjén. A Csárdáskirálynő előadássorozat értékét és jelentőségét növeli, hogy a Csárdáskirálynő Fesztiválra 2023-ban, a magyar operett évében kerül sor. Mint ahogyan kifejtette, a magyar operett élő és virágzó műfaj, ami egyszerre bír nemzeti és egyetemes értékekkel. Katartikus élményben részesít minden nézőt, nemzeti hovatartozástól, országhatároktól függetlenül, ezúttal Litvánián át, Magyarországon keresztül egészen Franciaországig. A Budapesti Operettszínház társulata pedig arra hivatott, hogy igazolja és hirdesse az operett nagyszerűségét, itthon és a nagyvilágban egyaránt. Kiss-B. Atilla rámutatott, hogy a fesztivál jó alkalom arra is, hogy megmutassák: miként gondolkodnak a különböző nemzetek európai kultúrájú színházi alkotói Kálmán Imre örök érvényű remekművéről. Amikor a zeneszerző közel száztíz évvel ezelőtt az operettet komponálta, ropogtak a fegyverek, ugyanúgy, mint manapság. Ahogyan Kálmán Imre fogalmazott: egymást ölte a világ. Kiss-B. Atilla kifejezte reményét, hogy – mielőtt az emberek belerántanák egymást az újabb világégésbe – győzedelmeskedni fog a józan ész, elhallgatnak a fegyverek, és újra a múzsák lesznek a leghangosabbak.
A litván és a francia előadás alkotói és szereplői is videóüzenetben köszöntötték a résztvevőket, valamint a magyar közönséget és kifejezték reményüket, hogy elnyerik majd a nézők tetszését a különleges és egyedi Csárdáskirálynő előadások.
Fischl Mónika számos Csárdáskirálynő előadásban játszotta már a fiatal primadonna szerepét, amiért 2009-ben Artisjus-díjat is kapott. Meglátása szerint Kálmán Imre egyik legnépszerűbb műve képviseli igazán a magyar operett karakterét, utánozhatatlan temperamentumát és minden érdemét. Mint ahogyan visszaemlékezett, Vidnyánszky Attila a 2019 őszi új bemutató próbafolyamata alkalmával úgy fogalmazott a művészek számára, hogy a Csárdáskirálynő felnőtt mese, és a szereplők – bármilyen nehézségek is érik őket – nevetve áttáncolnak az életen. Fischl Mónika megosztotta a jelenlévőkkel, hogy egyik külföldi művésztársa most is éppen a fronton teljesít szolgálatot, és a közismert konfliktus ellenére néhány pillanatnyi örömet, vigaszt, mosolyt csal a katonák arcára, élete kockáztatásával.
Homonnay Zsolt elmondta, hogy az általa rendezett gála alkalmat ad arra, hogy igazi találkozások valósuljanak meg a különböző nyelvű, de hasonló gondolatokból építkező és inspirálódó művészek között. Minden, a gálán látható nemzet képviselője megmutatja majd Kálmán Imre művéből azt, ami valóban csakis az övé, és amit kizárólag ő tud hitelesen tolmácsolni a magyar közönségnek. Véleménye szerint az operett részleteinek litván, francia és magyar nyelven történő közös, egyszeri és megismételhetetlen előadása bizonyítja igazán a zeneszerző halhatatlanságát.
Eleni Korani kifejtette, hogy a külföldről Magyarországra látogató nézők sokszor kifejezetten a Csárdáskirálynőt keresik a Budapesti Operettszínházban. Az Ernst Galéria tulajdonosa szerint az operett – mint a magyar lélek és a magyar kultúra fantasztikus lenyomata – az, ami valóban a miénk. A műfaj aranykorában alkotott művek ma is igazak és szerethetők, amit alátámaszt az is, hogy nemzetközi útjai alkalmával számos esetben azzal fogadták, hogy a külföldi nézőkre igazán hatással volt egy-egy magyar operett előadás. Eleni Korani büszkén vallja, hogy a magyar operettet védeni és támogatni kell: amikor megalapították Honthy-díjat, a Csárdáskirálynő főhősnőjét látta képzeletben maga előtt, ezért is formáz női arcot az elismeréssel járó kisplasztika.
Oláh Zsolt bemutatta és összehasonlította a magyar, a francia és a litván előadásokat. Véleménye szerint Vidnyánszky Attila rendezése azért is érdekes, mert az operettre jellemző irónia a rendezőnél a magyar színpadokon ritkaságszámba menő önironikus látásmóddal párosul. Hús-vér nők és férfiak láthatók a színpadon, valódi gondolatokkal és érzésekkel, akik megküzdenek álmaik eléréséért. A színházi elemző kiemelte Cziegler Balázs aprólékosan kidolgozott, az óriási gramofont középpontba helyező díszletét, amely a dualizmus építészetének stílusjegyeit is magán viseli. Említést tett továbbá Berzsenyi Krisztina történelmi utalásokban is gazdag, csodaszép jelmezeiről és Bozsik Yvette-nek számos stílust ötvöző, mégis egységet képező koreográfiájáról is. Oláh Zsolt szerint bár az előadás az I. világháború idején játszódik, nem a nosztalgiába réved, hanem nagyon is jelen idejű kérdéseket tesz fel a nézőknek, amelyeket érdemes tovább gondolniuk. A francia előadásról szólva kiemelte annak drámaiságát, miszerint Jean-François Vinciguerra rendező és a Compagnie Lychore produkciója reflektál napjaink európai történéseire, és a műfaj humora és könnyedsége mellett felszínre hozza a zenés darab mélyebb tartalmait is, ami Jacques Offenbach óta a francia operettek többségének sajátossága. A litván előadással kapcsolatban Oláh Zsolt példákkal alátámasztva elmondta, hogy a litván zenés színházi élet jelentős hagyományokkal bír és bátor, kortárs látásmód jellemzi. Mindez megjelenik a Kaunasi Állami Musical Színház Rūta Bunikytė által rendezett Silva című előadásában is. Az MMA-MMKI munkatársa hangsúlyozta: a magyarok számára önmagától értetődő az operett műfajával ápolt szinte napi kapcsolat, éppen ezért izgalmas lehet, hogy a litván társulat, akiknek repertoárján leginkább musicalek szerepelnek, milyen új értelmezési tartományát tárja fel Kálmán Imre művének. A stílusos jelmezekkel teli előadás az 1930-as években játszódik és a rendezés szándéka, hogy láthatóvá tegye a korszak „láthatatlan szereplőit” is. Mindezzel együtt természetesen mindhárom produkció alkalmat ad a közönségnek az önfeledt, felhőtlen szórakozásra.
A résztvevők végül – kapcsolódva Kiss-B. Atilla gondolataihoz – egyetértettek abban, hogy az operettnek, különösen napjainkban, reményt kell adnia a nézőknek, és így ez is a Csárdáskirálynő Fesztivál egyik lehetséges olvasata. Főként a 10. Színházi Olimpia mottója okán, ami Madách Imre Az ember tragédiája című fő művének már-már szállóigévé vált gondolata: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”
A sajtóreggelit különleges, a francia és a litván gasztronómiából inspirálódott finom falatok, valamint a Budapesti Operettszínház népszerű és elismert művészeinek „mini Csárdáskirálynő koncertje” tette teljessé: a Csárdáskirálynő Fesztiválon is hamarosan hallható emblematikus dalokat és duetteket Széles Flóra, Laki Péter, Kiss Diána, a Jászai Mari-díjas Homonnay Zsolt és a Liszt Ferenc-díjas Fischl Mónika adták elő. Zongorán közreműködött Pfeiffer Gyula Liszt Ferenc-díjas karmester, a Budapesti Operettszínház fő-zeneigazgatója.
